Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 21. kötet (181-190. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 21. (Budapest, 1901)
Tarnai János: A koronaügyészi hivatal [182., 1901]
Hammersberg Jenő : T. Jogászegylet! Szándékom az, hogy nagyon röviden néhány észrevételt tegyek az előttem szólott t. barátom értekezésére. Hosszasan nem akarok kiterjeszkedni azért, mert nekem állásomnál fogva másutt hivatásom a konkrét gyakorlati judicatura terén kifejteni a nézeteimet és itt csakis némely, szerintem nem egészen helyes nézeteire akarok reflektálni. Nem nevezem őt ellenfelemnek, mint ő engemet és mindazokat, a kik a koronaügyésznek a mai judicatura szerint már elfogadott és megállapított hatásköre tekintetében más nézeten vannak, mint ő. Azt hiszem, hogy itt nem is lehet ellenfelekről szó; lehetnek nézetkülönbségek, de talán nem egészen korrekt ezeknek a megjelölésére az ellenfél szó. Itt először is arra vagyok bátor reflektálni, hogy azt mondta a t. barátom, hogy én egyedül a szervezeti törvényből akartam levezetni a koronaügyész hatáskörét, holott helytelen alapra helyezkedtem, mert nem az a szabályozó, hanem a processuális törvényünk : a büntető perrendtartásunk. Erre nézve megjegyzem, mélyen t. Jogászegylet, ez nem az én kiindulási pontom volt. A t. ellenfeleimnek, hogy elfogadjam a nomenklatúrát és defe- ráljak e tekintetben t. barátomnak, követtem az akkori taktikáját, a mikor legelőször felmerült a nézetük; akkor a szervezeti törvényből akarták kimagyarázni, hogy a koronaügyésznek nincsen visszavonási joga az ügyészség által bejelentett semmiségi panaszokra nézve, és itt a főargumentumot arra fektették, hogy a törvény nem ad rendelkezési, felügyeleti jogot, utasításadási jogot a koronaügyésznek az ügyészekkel szemben, mint a hogy megadja azt expressis verbis a főügyészeknek. Ez volt az első támadási alap. Bá kellett állanom erre az alapra és ott védenem 2 55
