Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 21. kötet (181-190. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 21. (Budapest, 1901)
Tarnai János: A koronaügyészi hivatal [182., 1901]
18 magam, a hol megtámadtattam. Azóta a taktika több ízben változott. Következett azután az, hogy a büntető perrendtartás némely szavaiból, de különösen annak indokolásából akarták meríteni az érveket, és következett az, hogy ezeket nem találván kielégítőknek, mert hiszen én is sajnálattal ismerem be, hogy törvényhozásunk adós maradt a koronaügyész jogkörének szabályozásával, amit az 1871 : XXXIII. t.-cz. nyomán jogosan várhattunk, mondom, nem találván kielégítőnek a mi törvényünket, külföldi judicaturára, törvényekre, de különösen a külföldi jogtudósok elméleteire fektették argumentátiójukat. Már most a t. barátomnak azt kell megjegyeznem, hogy engemet egyoldalúsággal, szűk körre szorítkozással vádolt, a midőn azt állította, hogy én csakis a semmiségi panasz visszavonási jogára szorítkoztam és ebben vindikáltam magamnak, mint korona- ügyésznek ezen jogot. Én kezdettől fogva, valahányszor csak alkalmam volt nyilatkozni ebben a kérdésben, nem fogtam fel csupán ezen speciális ágat, hanem mindig azon állásponton voltam, hogy ez csak úgy dönthető el, hogyha a kérdést szélesebb alapra fektetjük és arra felelünk: vájjon a mi törvényünk szerint a koronaügyész közvádló-e vagy sem; mert ebből folyik azután a további, ebből folyik az a kérdés, hogy van-e indítványozási joga azelőtt a fórum előtt, a mely mellé közvádlóként rendeli őt a törvény; ebből folyik a kérdés: van-e joga az ügyészség részéről bejelentett semmiségi panaszokat elejteni vagy sem? De nem pusztán a visszavonás kérdésében, hanem abban is tévedett a tisztelt előadó úr, a mikor inputálta nekem, hogy én azt az álláspontot foglaltam volna el és kijelentettem volna, hogy a koronaügyész nem egyéb, mint a közvád képviselője. Itt hivatkozom a Curia előtt tartott egyik nyilatkozatomra, a hol azt mondtam, hogy a koronaügyész nem egyedül és kizárólag mint a vád képviselője áll a Curia előtt, de egyszersmind véleményező is bizonyos esetekben. Én nem tudok mást kimagyarázni a per- rendtartásból. Én is azt tartom, hogy a perrendtartás a főalap, a melyből meg kell állapítanunk a koronaügyész hatáskörét, és hogy ez nincsen ellentétben azokkal a szervezeti törvényekkel, sőt a kettő között az összhangot iparkodtam mindig kimutatni. Itt a t. előadó úr igen nagy örömet okozott nekem azzal a kijelentésével, hogy ezen a téren akar ő is maradni és tisztán a 56
