Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 21. kötet (181-190. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 21. (Budapest, 1901)
Tarnai János: A koronaügyészi hivatal [182., 1901]
4 Az ellenkező nézet abból indul ki, hogy a kir. ügyészség hatósági köre azon jurisdictio szerint irányul, a mely mellett ügyködik; a váddal tehát csak oly biróság előtt rendelkezhetik, a mely a vád elintézésére hivatva van. Minthogy pedig a kir. Curia nem Ítélő biróság, vagyis nem tesz jogot «inter partes», a kir. Curia melletti ügyészség nem rendelkezhetik a váddal s a vád érdemére nézve tett bármi kijelentése sem akadályozhatja a kir. Curiát abban, hogy az előtte levő jogkérdésben «igazítólag» határozzon. Nincs törvényünk, mely a vitát tüzetesen eldöntené. A törvénymagyarázat rendes eszközeihez kell tehát folyamodnunk. A koronaügyész úr azt tartja ugyan, hogy ha a B. P. nem, egyéb tételes törvényhozásunk teljesen megoldja a kérdést, úgy hogy nincs szükség semmi hermeneutikára. Hivatkozik — a B. P.-nak egyes helyein kívül — az 1871 : XXXIII. t.-czikkre, mely a kir. ügyészség functionariusai között a koronaügyészt is említi, és az 1891 : XVII. t.-czikkre, mely a szervezeti nomen- claturát állapítván meg, az «ügyészség» kitétele alatt a korona- ügyészséget is érti. E megoldás aligha kielégítő. A szervezeti törvény, ha kifejezetten máskép nem rendelkezik, csak az eljárásra hivatott szervezet keretét határozza meg; e keret tartalmát, a jurisdictiót, az eljárási szabályok hivatvák megállapítani. így vagyunk az 1871 : XXXIII. t.-czikkel is. Az ügyészi szervezetnek azt a részét, melynek az akkori eljárásban azonnali életbeléptét contemplálta, egész részletességgel definiálta (17., 26., 27. §§.), ezekről tehát — műnyelven szólva — ex instituto intézkedett. Nem így a koronaügyészségről. E hivatal hatáskörének megállapítását kifejezetten az alkotandó eljárási törvénynek tartotta fenn (28. §.). Vagyis a koronaügyészről épen nem ex instituto, hanem oly mellékesen rendelkezett, hogy hivatalát nemcsak a büntető, hanem az alkotandó polgári eljárással is kapcsolatba hozta, világos jeléül annak, hogy 1871-ben a törvényhozó még azt sem tudta, nem fog-e a koronaügyésznek a polgári perben is hatáskört juttatni. Azt hiszem, már az eddigiek is arra intenek bennünket, hogy kérdésünk megoldásánál ne támaszkodjunk kizárólag a szervezeti törvényre és annak egy alaki rendelkezéséből ne következtessünk a k'oronaügyészi hivatal tartalmára. «
