Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 20. kötet (172-180. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 20. (Budapest, 1900)

Fabiny Ferencz: Semmiségi panasz az esküdtbíróság ítéletei ellen [174., 1900]

6

Nézetem szerint ily felfogás a törvénynek nem megfelelő értelmezéséből ered.

Annak a megállapítása, hogy mi vehető fel enyhítő vagy súlyosító körülményül a büntetés kiszabásánál, tisztán a ténybeli megállapítások körébe tartozik, s feltételezi a konkrét körülményeknek egybevetését, és így az a szabad mérlegelésnek lehet csak a tárgya. Az erre irányuló megállapítás pedig a BP. 437. §. szerint nem tartozhatik a Curia, mint semmítő bíróság felülvizsgálati jogkörébe. Az anyagi büntető törvénykönyv, a különös súlyosító és enyhítő körülményektől eltekintve, olyan irányban jogszabályt nem tartalmaz, hogy a konkrét esetben mi tekinthető akár súlyosító akár enyhítő körülményül ? Már pedig a BT. 92. §-ának téves alkalmazása vagy alkalmazásának mellőzése a büntető törvény helyes alkalmazása érdekében felállított anyagi semmiségi okok között van ilyenül felsorolva.

Ezek szerint a BP. 385. §. 3. pontja sem képezheti más irányban az anyagi semmiségi oknak alapját, mint magának a büntető törvénynek helyes alkalmazása tekintetéből.

Minthogy pedig a Curia előtt a megtámadott Ítéletben foglalt tényállás az irányadó, a BP. 385, §. 3. pontja értelmében is anyagi semmiség alapjául szolgáló okról csak akkor lehet szó, ha az eljárt bíróság Ítéletében túlnyomó enyhítő körülményeket megállapított, de a BT. 92. §-át tévesen értelmezvén, ennek rendkívüli enyhítési jogát még sem alkalmazta vagy ezt a jogot szintén téves jogi felfogásból kiindulva alkalmazta, holott ítélete szerint nem látott fenforogni túlnyomó enyhítő körülményeket.

Nem az enyhítő és súlyosbító körülmények mérlegelésénél esetleg fenforgó téves nézet tehát, hanem csakis a BT. 92. §. alkalmazása körül fenforgó esetleges téves jogi felfogás képezheti az anyagi semmiségi oknak az alapját.

E felfogásnak a helyességét támogatja a BP. 385. §. 3. pontjának szövege is, mert annak tartalma szerint, a BT. 92. és a Kbtk. 21. §. alkalmazására van helyezve a súlypont, s a midőn ezeknek téves alkalmazását vagy feltételeiknek fenforgása daczára nem alkalmazását jelöli meg anyagi semmiségi okul, nem az alkalmazhatásuknak alapul szolgáló ténybeli, hanem a jogi feltételeket tartja szem előtt.

70