Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 20. kötet (172-180. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 20. (Budapest, 1900)

Fabiny Ferencz: Semmiségi panasz az esküdtbíróság ítéletei ellen [174., 1900]

A büntetőbíróságoknak nem felebbezhető ítéletei ellen a BP. törvény értelmében utolsó fokban érvényesíthető semmiségi panasz czéljának és rendeltetésének felismerése feltételezi a törvény helyes értelmezése alapján annak a megállapítását, hogy egyfelől a semmiségi panasz elintézésére hivatott felülvizsgálati bíróság az ügyet mely irányban és terjedelemben bírálhatja meg, másfelől pedig, hogy semmiségi panaszszal az ítéletet milyen 1

alapon támadható meg?

Előbbi irányban mérvadó a BP. 437. §., az utóbbi irányban a BP. 384. és 427. §§., valamint a 385. §.

A BP. 437. §. rendelkezéseinél fogva a kir. Curia a semmiségi panasz megbirálásánál nincs ugyan korlátozva azon tényálláshoz, a melyet az eljárt bíróság ítéletében megállapítani szükségesnek tartott, de ennek ítélete keretében megállapított tényállás előtte irányadó, mert határozatát az abban valóknak elfogadott tényekre köteles alapítani. (BP. 437. §. 1. b.)

Ebből következik a törvénynek az a további rendelkezése, hogy a midőn a Curiának megadja a jogot a semmiségi panasz alapossága esetén az ítélet megsemmisítésén túl, az érdemben való ítélkezéshez is, ezt a jogot kizárja az alaki semmiségi okok esetén általában, mert ezek minden esetben érintik és befolyásolják magát a tényállást, valamint az anyagi semmiségi okoknál azon esetekben, a midőn a törvény helyes alkalmazása oly ténykörülményeknek a megállapítását teszi szükségessé, a melye ket az eljárt bíróság ítéleti tényállásában nem állapított meg akár azért, mert a törvény alkalmazása czéljából nem tartotta döntőknek, akár mert azokat fel nem ismerte. (BP. 437. §. 5. b.)

Érdemben a Curia a semmiségi panasz alapján tehát csakis anyagi semmiségi ok fenforgása esetén van hivatva ítélkezni, és pedig akkor, ha a törvényt helyesen képes alkalmazni a meg67 l*