Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 20. kötet (172-180. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 20. (Budapest, 1900)
Baumgarten Sándor: A kereskedelmi törvény II. rész ötödik czimének revisiója (A fuvarozási ügylet) [172., 1900]
6 ellentétes elveken sarkal, mert mig utóbbi a k. t. és a magánjog általános felelősségi szabályát ismétli a bizonyítási teher megfordításával, addig előbbi ezen felelősségi elven felül, illetve ezen kívül, a fuvarozót taxativ kivételektől eltekintve, vétkesség hiányában is felelőssé teszi. Természetes, hogy ktvünk ezen szabályát csak úgy preecisirozhatjuk, ha ezen kivételek terjedelmét vizsgáljuk. A belső romlásra és a drágaságokra vonatkozó kivétel az árú minőségén alapszik. A hiányos csomagolás kivétele pedig azon, hogy a feladó vétkessége esetén a kár őt terheli. A legfontosabb a vis major kivétele, mely történetileg eredetét a római jogi «receptum cauponum nautarum et stabulariorum »-ban találja.* A vis major tulajdonképeni jelentését illetőleg a theoria még korántsem mondható megállapodottnak, mert mig a franczia írók a vis majort a causussal azonosítják, addig az angol-amerikai theoria az erőhatalom fogalmát tárgyilagosan fogja fel, és azt a kötelezett diligentiájától teljesen függetleníti.** Goldschmidt és a hozzá csatlakozó német írók, így Eger (Deutsches Frachtrecht I. köt. 388. lap), Thoel (Handelsgesetzbuch III. köt. 40. oldal), Rosenthal (Internationales Eisenbahnfrachtrecht 195. oldal) és Windscheid (Pandekten II. köt. 384. §.) azt az álláspontot foglalják el, hogy a vis major a casus egy fokozottabb neme vagyis oly esemény, melyet a fuvarozó még rendkívüli gondosság mellett sem háríthatott volna el. Ezen irányt követi a német Reichsgericht és hazai die Verspätung auf Umständen beruht, die durch die Sorgfalt eines ordentlichen Frachtführers nicht abgewendet werden konnten». Sokkal praecisebb a német belvizhajózási tv. 58. §-а ; erről részletesebben а következőkben lesz szó. * Ait Preetor: Nautae, caupones, stabularii quod cuiusque salvum fore receperint nisi restituent, in eosiudicium dabo. L. l.pr. D.nautae (4,9.), ... hoc Edicto omnimodo qui receperit tenetur, etiamsi sine culpa eius res periit vel damnum est, nisi si quid damno fatali contingit. Inde Labeo scribit, si quid naufragio aut per vim piratarum perierit, non esse iniquum exceptionem ei dare ; idem erit dicendum et si in stabulo aut in caupona vis major contigerit. L. 3. §. 1. D. eod. ** L. Nagy Ferencz: Kereskedelmi jog II. köt. 170. §. 7. jegyzet, mely ezen theoriák prascis szembeállítását, eredményeit és kritikáját tartalmazza. Hazai jogirodalmunk e kérdésben a Goldschmidt-féle tant követte és Nagy Ferenczé az érdem, hogy az Exner-féle irány mellett nálunk először állást foglalt. 6
