Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 20. kötet (172-180. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 20. (Budapest, 1900)
Baumgarten Sándor: A kereskedelmi törvény II. rész ötödik czimének revisiója (A fuvarozási ügylet) [172., 1900]
7 bíróságaink praxisa is, midőn az erőhatalom ismérvét a relativ elháríthatatlanságában találja meg.* Ezen felfogással szemben, Exner nézetem, szerint helyesen az angol irányt követi, és alapvető művében «Der Begriff der höheren Gewalt» a vis major fogalmát az objectiv felelősség elve szerint állapítja meg. Exner iránya mindazonáltal korántsem mondható uralkodó tannak; megdöntésére rendszerint arra hivatkoznak, hogy akkor, midőn a kártérítési kötelezettséget a vétkességi kérdés tekintetbe vétele nélkül dönti el, az általános felelősségi elvvel jut ellentétbe. Ezen ellenvetéssel szemben, azt hiszem, joggal hivatkozhatunk arra, hogy a magánjogi felelősség tulajdonképen sohasem alapszik kizárólag a felelős egyén tényleg bizonyított vétkességén, hanem csak azon vétkességén, a melyet a törvényhozó a köteles gondosság megszegésének nyilvánít. Ha tehát a biró ítéletében azon kérdést dönti el, vájjon felelős-e alperes, nem azt nézi, hogy az adott esetben vétkes volt-e, hanem azt, hogy vétkesnek tekintendő-e a törvény szempontjából, a mely a köteles gondosság mértékét meghatározta. Ezen mértékre époly szüksége van a bírónak a felelősség megállapításánál, mint pl. a természettudósnak akkor, midőn az erő nagyságát akarja meghatározni. A. mint ily mértéke gyanánt a physikában a métermásodpercz szerepel, úgy a jog merték gyanánt a rendes családapa gondosságát állította fel. Ez korántsem átlagos gondosság, hanem azon maximális mérték, a melyet a törvényhozó a kötelezettől megkíván. Ezen gondossági foknál nagyobbat vagy a custodia oly nemét, melylyel rendkívüli elővigyázat mellett rendkívüli esemény lett volna elhárítható, a * Erőhatalom vis major fogalma alatt oly természeti vagy emberi erőszak értendő, mely a kellő gondosság mellett sem volt emberi erővel elhárítható; az erőhatalom ismérve tehát az elháríthatlanság (1040/82. számú curiai határozat). Fodor M. IV. köt. 7216. sz. .. . oly baleset, melynek emberi erő egyáltalán ellen nem állhat, s melyet minden elővigyázati intézkedés daczára megelőzni és elhárítani nem lehet (1364/92. sz. curiai hat.). Ezen álláspontot az 6296/94. sz. curiai hat. sem hagyja el teljesen, mely az 1874 : XVIII. t.-cz.-et alkalmazza és a kisiklást az ott említett esetben nem vis majornak, hanem csak balesetnek tekintve a vasutat azért marasztalja, mert bizonyításával az exculpatio .nem sikerül. 7
