Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 20. kötet (172-180. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 20. (Budapest, 1900)
Vámbéry Rusztem: Az újrafelvétel a bűnvádi perrendtartásban [173., 1900]
10 quod erat demonstrandum, hogy az in peius használt újrafel- vétel hevesebb feltételhez van kötve mint az, mely az elitéit javára kérhető. 4. Nem kívánom a t. teljes ülés figyelmét a §§. e tojástánczá- val tovább fárasztani s ezért csak megemlítem, hogy az újrafel- vétel negyedik feltétele, mely az eddig tárgyaltaktól eltérőleg csak az elitéit javára használható, abban áll, hogy ugyanarra a bűncselekményre nézve több ítéletet hoztak és ezeknek az ítéleteknek, valamint az alapjokúl szolgáló tényeknek egybevetéséből nyilvánvaló, hogy ugyanazt az egyént ismételve ítélték el, vagy hogy egy vagy több vádlott ártatlan, illetőleg olyan bűncselekményben bűnös, a mely a büntető törvényeknek enyhébb intézkedése alá esik, mint az, a mely miatt elitélték. Említettem, hogy az újrafelvételnek azon esetei, melyek az alapperbeli bizonyíték hamis voltán, vesztegetésen, új tényen vagy bizonyítékon alapúinak az in melius és in peius használt perújításra egyaránt vonatkoznak. De ez — azon további feltétel mellett, hogy az elévülés még be nem következett — csak akkor áll, ha arról van szó, hogy a felmentett egyén elítéltessék, míg ellenben a végből, hogy az elitéltre a büntetőtörvények súlyosabb rendelkezését alkalmazzák, a már felsorolt feltételek valamelyikének beálltán felül a B. P. 450. §. a további restriktiv feltételek valamelyikének fennforgását is megkívánja. Ezek a következők : 1. ha az elitéltet oly bűncselekményben mondták ki bűnösnek, melyre a büntetőtörvények határozott ideig tartó szabadságvesztés, vagy pénzbüntetést állapítanak meg, az új bizonyíték szerint pedig az elitéltet halállal vagy életfogytig tartó fegyházzal büntetendő cselekmény terheli; 2. ha oly bűntett látszik fenforogni, melyre a törvény legkisebb büntetésül öt évi vagy ennél hosszabb tartamú íegyházat rendel és az elitéltet mégis oly bűntettben mondták ki bűnösnek, melyre a büntető törvények öt évet meg nem haladó szabadságvesztésbüntetést szabnak; 3. ha bűntett látszik fennforogni, s az elitéit csak vétségben vagy kihágásban volt bűnösnek kimondva. E feltételek az osztrák B. P. 356. §-ának szószerint egyező szövegétől csak a második pontban térnek el — még pedig az m
