Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 20. kötet (172-180. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 20. (Budapest, 1900)
Vámbéry Rusztem: Az újrafelvétel a bűnvádi perrendtartásban [173., 1900]
9 az irodalomban annyira tisztázott,* hogy azzal nem szükséges hosszasabban foglalkoznom, de nem hallgathatom el, hogy a B. P., nézetem szerint, nem congruens saját alapgondolatával midőn azt a külömbséget, melyet az osztrák B. P. 353. §-ának 2. pontja és 355. §-ának 2. pontja közt találunk, miként az a B. P. indokolásából nemlegesen kitűnik, teljesen figyelmen kivűl hagyta. E különbség abban áll, hogy míg az in melius használt perújításra elégséges ok a noviter productum bizonyítók, addig másrészt az in peius használtra csak a noviter repertum szolgálhat okúi, a mit az osztrák B. P. az első esetben a «neue Beweismittel beibringt», a második esetben a «neue Beweismittel sich ergeben» szavakkal fejez ki. A mi törvényünk mindkét esetben az «új tényt vagy bizonyítékot hoz fel» kifejezést használja s ezáltal az ügyésznek is lehetővé teszi az igazságszolgáltatás állami szervéhez méltatlan perbeli taktikát, hogy oly bizonyíték alapján, melyet már az alapper idejében ismert, de elhallgatott, újrafelvételt kérjen. Látjuk tehát, hogy ott, a hol а В. P.-nak a nóvumok alapján in melius és in peius használt újrafelvétel között distinguálnia kellett volna: nem distinguál, másrészt azonban bátorkodom ráutalni arra a különböztetésre, melyet a B. P. a két eset közt tesz s a mely nemcsak felesleges, hanem következményeiben veszélyes is. Míg ugyanis a 449. §. 3. pontjában a felmentett terhére oly új tényt vagy bizonyítékot is elfogad a perújitás alapjául, mely «a felmentett elítélését valószínűvé teszi», addig a 446. §-ban az elitéit javára használt újra- felvételnél megkívánja, hogy az új tény vagy bizonyíték az elitéit nem bűnösségét tegye valószínűvé. Csak az esküdtekhez intézett fő és mellékkérdés viszonyára kell gondolnunk és mindjárt nyilvánvaló lesz, hogy valaki bűnös lehet a terhére rótt cselekményben, de elitélesét egyszersmind kizárhatja a büntethetőséget megszüntető valamely körülmény, pld. a kísérlettől való önkéntes elállás, a jogos védelemnek nem büntethető túllépése stb. Ebből pedig következik, hogy ha az új tény vagy bizonyíték csak a felmentést és nem a nem bűnösséget valószínűvé tevő oly körülményre vonatkozik, mely a büntethetőséget kizárja, úgy e miatt az elitéit javára perújítás nem kérhető. Beáll tehát az, * Mayer: Commentar IV. köt. 402—406. lap. 51
