Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 20. kötet (172-180. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 20. (Budapest, 1900)
Baumgarten Sándor: A kereskedelmi törvény II. rész ötödik czimének revisiója (A fuvarozási ügylet) [172., 1900]
35 úgy sem követelhető. Tovább menő korlátozást nem tartok indokoltnak, mert a közönség jogos érdekét a tényleges monopóliumot élvező társ-vasuttársasággal szemben nem méltányolja kellően. Hogy a rendeltetési hely és feladási hely értéke közti különbséget példával illustráljam, hivatkozom azon számos esetre, midőn a feladási helyen értéktelen vagy kis értékű árú, pl. kő, fa, homok szállíttatik oly helyre, melyen ezen árúk a fuvarozási költségeket jóval meghaladó értékkel bírnak. Nem helyeselhető tehát, hogy a vasút hibája esetén is az átvevő ezen gyakran tekintélyes különbözeti összeg erejéig károsodjék. De leginkább kitűnik, a feladási hely értékének czélszerütlensége az árú sérülése esetén. A b. e. (37. czikk) szerint a beállott értékcsökkenés egész összege térítendő meg. Ezen értékcsökkenés, mint a sértetlen és mint a sértett árú különbözete jelentkezik. Nem intézkedik azonban a b. e. az iránt, hogy a feladási hely, vagy a rendeltetési hely értéke legyen-e a kártérítésnél irányadó. E tekintetben tehát a kérdés nyitva áll és a theoriában is különböző nézetek nyilvánulnak. Gerstner (internationales Eisenbahnfrachtrecht 371.) a rendeltetési hely értékét tekinti irányadóul, Eger és Rosenthal a feladási helyet; bármikép is oldjuk meg azonban a kérdést, tagadhatatlan, hogy az árú megsérülése esetén a megsérült áru értékét csak a rendeltetési hely szerint lehet czél- szerüen meghatározni, a sértetlen árú értékét pedig vagy [a b. e. (34. ez.) intézkedése alapján] a feladási hely szerint, vagy pedig ugyancsak a rendeltetési hely szerint kellene megállapítani. így tehát vagy különnemű mennyiségeket kell egymásból levonnunk (ezen különnemíiséget a fuvarozási és vámköltségek hozzáadásával corrigálva), vagy pedig mindkét értéket: sérült és sértetlen árut a rendeltetési hely szerint kell meghatározni. Ezen utóbbi irányzatot követi bírói praxisunk is, a minek az eredménye azután, hogy az áru megsérülése esetére más kártérítési princípiumot alkalmazunk, mint az árú elveszésekor. Ezen inconsequentia erkerülésére és a feladó jogos érdekeinek hathatósabb megóvása czéljából azt hiszem, hogy keresk. törvényünk 399. §-át a vasúti fuvarozásra is alkalmazhatjuk. A b. e. ellenkező rendelkezésének acceptálásánál pedig nem annak czélszerüsége, hanem csakis az egyöntetűség létesítése szolgálhat indokul. Megjegyzem, hogy az új német keresk. törv. a közönséges fuvarosé 3*
