Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 20. kötet (172-180. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 20. (Budapest, 1900)
Baumgarten Sándor: A kereskedelmi törvény II. rész ötödik czimének revisiója (A fuvarozási ügylet) [172., 1900]
34 ha tekintetbe veszszük, hogy a vasút felelőssége az üzletszabályzatban és a berni egyezményben egyöntetűen van megállapítva és hogy ezen internationális már megállapodott jogszabályt megváltoztatni nem czélszerü. Ezért tehát a vasút felelősségének mint változtathatlau jogszabálynak egybehangzása a közönséges fuvarozó felelősségével ezen utóbbinak szabályaihoz képest megmarad vagy nem, de ettől teljesen független. Ezen állásponton van az új német k. t. is (456., 458., 466. §§.), midőn a b. e.-nek még szószerinti szövegezését is követi.'*1 A kártérítés mérve tekintetében a b. e. (34. czikk) szerint ellentétben keresk. törvényünkkel «azon keresk. érték, ilyennek nem létében pedig azon rendes érték térítendő meg, melylyel ugyanazon minőségű és fajú árú a feladás helyén bírt azon időben, midőn az árú fuvarozás végett átvétetett; ezenfelül visszatérítendők azon összegek, melyek vám és egyéb költségek, valamint fuvardíj fejében netán már kifizettettek.» Ezen változtatás indokolására a berni conferentián főleg azt emelték ki, hogy a vasutaknak risicója az internationális fuvarozásnál tetemesen nagyobb, mint belfuvarozásnál, és hogy a rendeltetési hely értéke nehezen volna meghatározható és sok perre adna alkalmat. Ha tehát a b. e. intézkedését törvényünkbe át akarjuk venni, úgy meg kell fontolnunk, hogy azon előfeltételek, melyek ezen intézkedést az internationális fuvarozás tekintetében szükségessé tették, a belföldi fuvarozásnál is fennállanak-e. Azt hiszem, hogy ha revisio alkalmával a b. e.-től egyáltalán eltérünk, úgy az eltérés e szakasznál leginkább indokolt annyival is inkább, mert ha a kártérítés gyanánt a rendeltetési hely értékét határozzuk meg, úgy a közönséges fuvarozás és vasúti fuvarozás közötti összhangot is megőrizzük. A vasutak felelőssége már úgy is eléggé korlátol tátik az által, hogy annak határakép a rendeltetési hely értéke állapíttatik meg és ezen felül az elmaradt haszon * L. b. e. 30. czikk és ü. sz. 75. §. különbség ezen utóbbi kettő, valamint az uj német k. t. és k. tvünk 398. §-a között, csak annyiban van, hogy a rendelkezésre jogosult vétkessége mint a vasutat mentesítő körülmény külön is ki van emelve, bár ez a felelősség általános elvéből úgyis következnék. Megjegyzem továbbá, hogy az uj német k. t. 467. §-a a b. e. 43. ez. alapján kizárja a felelősséget helytelen bevallás, vagy a biztosítási intézkedések mellőzése miatt. 34
