Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 20. kötet (172-180. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 20. (Budapest, 1900)
Imling Konrád: A polgári törvénykönyv tervezetéről [179., 1900]
egyáltalán nem boesátko2om. Kétségtelen, hogy van azokban igen sok becses anyag a magyar általános polgári törvénykönyv nagy épületének felállítására, sőt az egyik és másik kevéssé változott alakban az előadásom czimeül szolgáló tervezetbe is be van illesztve; de époly kétségtelen, hogy azok együttvéve nem alkalmasak arra, hogy általános magánjogot felölelő kódex tervezetéül szolgáljanak. Nem alkalmasak azért, mert az anyag felosztásában nincs egységes gondolat, a tervezetre mint egészre kiható elvek hiányzanak és a hol e tekintetben történetesen egység mutatkozik, ott is szétágazó az eljárás az elv kivitelében. Mindenik résztervezetnek más a szerzője és mindegyik szerző a saját útján járt, a nélkül, hogy gondolt volna azzal, vájjon a társszerzők ugyanabban az irányban, mint ő, vagy ettől eltérő irányban haladnak. A mit az általános polgári törvénykönyvnek rendeznie és szabályoznia kell, az oly tömeges joganyag, hogy annak alapos, átható feldolgozására és még inkább törvény alakjába öntésére csak óriási munkaerővel megáldott lángelme volna képes; és ennek is évtizedeken át kellene teljes munkaerejét a feladatnak szentelnie. A siker biztosítása végett tehát okvetlenül szükséges a magánjog kodifikatiójánál a munkamegosztás rendszerét alkalmazni; szükséges, hogy többen közös munkájukat szenteljék az egységes czél elérésére és hogy a feldolgozandó anyagot magok között feloszszák. Ennek a szükségnek hódolt az igazságügyi kormány az említett résztervezetek elkészítésénél; de e mellett teljesen szem elől tévesztette az alkotandó törvénykönyv szükségszerű egységét és semmi garantiákról sem gondoskodott arra nézve, hogy a résztervezetek oly tartalommal és oly alakban fognak készülni, hogy egy teljes tervezet szerves részeivé lehessenek. Ezeknek a garantiáknak nélkülözhetlen voltáról az igazságügyi kormány csak az utolsó időben győződött meg. Csak most tartotta szükségesnek «a magyar általános polgári törvénykönyv tervezetének elkészítése czéljára egy állandó bizottság» összeállítását. Csak most látta el ezt a bizottságot oly szervezettel, a melyben a munkamegosztás elvének alkalmazása mellett, a munkaeredmény egységének és egyöntetűségének követelményei is minden tekintetben érvényesülhetnek. 197
