Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 20. kötet (172-180. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 20. (Budapest, 1900)

A kereskedelmi törvény revíziója. Az 1900. márczius 21-én folytatott vita [178., 1900]

régi hagyományaihoz: nem fog betűzni és metaphisicailag kutatni, hogy mi foglaltatik a törvény betűiben, hanem az általános kereskedelmi tisztességet, a bona fidest fogja kutatni, úgy a mint ahhoz a bíróságok szokva vannak. Ha egyáltalában egyes intézkedések ebben a törvényben módosítandók, akkor különösen módositandók azok, a melyekben a formalitás annyira köti a biró ítéletét, úgy hogy igazságot szolgáltatni nem tud. Olyan intézkedések pl., melyeknél fogva, ha a kereskedő rögtön meg nem vizsgálja az árút és rendelkezésre nem bocsátja, az árú helyeseltnek tekintendő, kiküszöbölendők. A vételi ügyletre vonatkozó intézkedések gyökeresen módosítandók, mert mai napság még a jogászok is, a kik ezekkel a kérdésekkel foglalkoznak, nem tudják, hogy micsoda tanácsot adjanak a vevőnek, ha az árú ellen kifogásai vannak, adja-e el az árút, raktárba helyezze-e, azonnal kell-e értesítést küldeni, utólagos teljesítési időt kell-e engedni vagy nem? Ilyen intézkedések természet szerint módosításra szorulnak, de abban az irányban, hogy a törvény a bíróra bízza annak a megítélését, vájjon tisztességesen járt-e el azon kereskedő vagy nem kereskedő, midőn kifogást tett, vagy nem tett, vagy azzal elkésett.

Angolországban élénk és fejlett kereskedelme daczára alig van intézkedés, még a váltótörvényben sem, a mely a feleket szoros határidőkhöz kötné és mely statuálná, hogy a határidők be nem tartása esetén a felek jogukat vesztik.

Az angol váltójog még az óvás felvételét is kellő határidőhöz köti és a bíróra bízza annak megítélését, vájjon a felek kellő időben megtették-e a kellő intézkedéseket. A irányelv nézetem szerint az legyen, hogy a bírói jognak minden tekintetben több tért engedni kell.

A részletekre, miután ha a részletekre átmennék, a kereskedelmi törvénynek minden egyes pontját, annak összes intézkedéseit kellene mérlegelnem és bonezolnom, részemről rátérni sem akarok, csupán reflektálni óhajtok azokra, a miket Schreyer Jakab t. tagtársunk felhozott.

Szerintem hiba volna akár a tiszta commercialis, akár social-, agrarius szempontokat tartani szem előtt. Korunk egyik nagy hibája és bűne az, hogy nemzeti irányban, az egész nagy közönség érdekében tulajdonképen ma alig szólal fel valaki.

16

180