Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 20. kötet (172-180. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 20. (Budapest, 1900)
Doleschall Alfréd: A bűnvádi perrendtartás XXXI. fejezetének (kártalanítás az ártatlanul szenvedett előzetes letartóztatás vizsgálati fogság és büntetés esetében) kritikai ismertetése [177., 1900]
34 van szó, habozás nélkül elvi álláspontra helyezkedik és úgy találja, hogy az államnak visszkereseti joga a kárpótlásra való kötelezettség általános elveiből foly. Ehhez a tételhez kétség nem is férhet, csak az a kérdés, megfelel-e a praktikabilitás kívánalmainak, ha az államnak regres- sust adunk a bűnügyben eljárt biró ellen akkor is, ha nem büntetendő cselekmény, hanem fegyelmi vétség tényálladékát képező cselekménye vagy mulasztása okozta nem az állami kártalanítást — mint a törvény mondja — hanem ártatlan egyénnek bűnvádi üldözését ? A franczia törvény pl. verbis expressis csak azon magánfél — partié civile — feljelentő és hamis tanú ellen állapítja meg az állam visszkereseti jogát, kiknek hibájából a bttő elitéltetés bekövetkezett és így ugyanazt a viszkereseti jogot az eljárt biró ellenében még az esetre is kizárja, ha annak bűn- cselekménye okozta az ártatlan elitéltetést. Félő, hogy az állam visszkereseti jogának a bttő perrendtartás által történt megállapítása örökös Damokles kardként fog az eljáró bttő biró felett függni, annak erélyét, elhatározásának elfogulatlanságát befolyásolni fogja, midőn vagyonjogi felelőssége már nem csak az egyénnel, hanem a mindenható állammal szemben lett megállapítva és hogy a pénzügyi érdekeit mindenek felett becsülő állam minden esetben azon lesz, hogy az általa kifizetett kártalanítást lehetőleg azokon behajtsa, kiknek fizetéseit maga utalványozza. Ne feledjük, hogy a törvény szerint a kártalanítási összegnek megállapítása ugyanarra az igazságügyministerre tartozik, a ki az ügyészséget a fegyelmi feljelentésre utasítja. Ebben a tekintetben teljesen osztom bttő perrendtartásunk egyik commentátorá- nak — az egyetlen, ki a törvény ezen részéhez is magyarázatokat fűz a helyett, hogy az indokolásnak többé-kevésbbé bő kivonatolására szorítkoznék — azt az aggályát, hogy az állam visszkereseti jogának a bünperben eljárt birákkal szemben való megállapítása a bírónak a kormányhatalomtól leg alább in thesi ma is fennálló függetlenségének elvét veszélyezteti. (Fayer 421.1.) Ezen praktikabilitási szempontok ellenére is méltatni lehetne az állam igyekezetét, hogy magát az általa teljesítendő kártérítések erejéig lehetőleg viszontbiztosítsa, ha a maga részéről feltétlenül magára vállalta volna a bttő hatalmának gyakorlata következtében ártatlan egyéneken és családjaikon 162
