Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 20. kötet (172-180. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 20. (Budapest, 1900)
Doleschall Alfréd: A bűnvádi perrendtartás XXXI. fejezetének (kártalanítás az ártatlanul szenvedett előzetes letartóztatás vizsgálati fogság és büntetés esetében) kritikai ismertetése [177., 1900]
33 raját tanulmányozandó 1726-ban látogatásoddal tiszteltél meg, mily képét festened meg ezen ország alkotmányjogi szervezetének, hol a legfőbb bírói hatóság döntését végérvényesen super- revideálja egy közigazgatási hatóság ? ! A törvénynek a kártalanítási igény és a kártalanítási összeg megállapítása kérdésében követett rendszere tudomásom szerint nem találja párját a külföldi törvényhozásokban. Mert a svéd törvény a kártalanítás tárgyában való döntést egész terjedelmében a királyra bizva az igény elismerése és a kártalanítási ösz- szeg megállapítása közötti ellenmondások lehetőségét kizárja. A dán, a norvég és a franczia törvény szerint a kártalanítás egész kérdésében kizárólag a bíróság határoz. Az osztrák törvény a kártalanítás kérdésében tartandó bírósági nyomozás tekintetében a bttő perrendtartással egyezően rendelkezik, a nyomozati acták és a biróság véleménye alapján azonban a kártalanítási igény kérdésében az igazságügyminister határoz, kinek döntésével szemben az igénylő ügyét a Reichsgericht elé viheti. Végül a német birodalmi törvény értelmében a kártalanítási igény fenforgása tárgyában a biróság, a kártalanítási igény terjedelme kérdésében az igazságügyi kormányok határoznak, de a köz- igazgatási határozatokkal szemben nyitva áll a rendes perút. Hogy mennyire dominál a fiscalitási szempont az állam által a bttő perrendtartásban elvállalt kártalanítási kötelezettség megállapításánál, mutatja az a körülmény, hogy a törvény sietett az államot az általa fizetett kártalanítási összeg erejéig viszontbiztosítani. Az 588. § szerint ugyanis az államot a kártalanítás összege erejéig visszkereseti jog illeti mindazok ellen, a kiknek cselekménye vagy mulasztása a kártalanításra okul szolgált. Biró, bírósági hivatalnok, valamint a kir. ügyészség tagja ellen az államot visszkereseti jog csak abban az esetben illeti, ha jogerősen meg van állapítva, hogy a cselekményük vagy mulasztásuk, mely a kártalanítás okául szolgált, fegyelmi vétség vagy bűncselekmeny. És igazán csodálni való, hogy ugyanaz a kormányindokolás, mely szándékosan kerülte az elvi állásfoglalást abban a kérdésben, vájjon az állam abstract jogi szempontokból kötelezhető-e azon kár pótlására, melyet a bttő hatalmának alávetett polgárok ezen hatalom helytelen gyakorlata folytán szenvedtek, akkor, a midőn az állam viszontbiztosításáról 3 161
