Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 20. kötet (172-180. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 20. (Budapest, 1900)
Edvi Illés Károly: Semmiségi panasz [175., 1900]
12 Felszólaló úr hasonlóképen azt a czélt tűzte feladatul, a mit én, de más módozat szerint járt el, a mit bizonyít a három pontba foglalt összegezése; s a helyett, hogy a törvény világos rendelkezésével megjelölt ösvényen haladt volna, egy mesterséges módozathoz folyamodott, s mint a bonczoló orvos, felbon- czolta az esküdtbiróság ítéletét s feloldotta azt két elemére, t. i. a verdictre s a szakbiróságnak arra alapított ítéletére. Hát tisztelt uraim, az operáczió csak akkor jogosult, ha valamely gyógyíthatlan testrészt kell az egészséges testből eltávolítani; ebben az esetben az üdvös eredménynyel jár; de ha egészséges testrészt vágunk le, az emberi testet csak eltorzítjuk, de hasznos munkát nem végezhetünk. Ne vágjuk tehát ketté az esküdtbiróság ítéletét, mert hiszen ama perjogi lehetőség, hogy a Curia nyomban meghozza az anyagjogilag helyes ítéletet, semmi ösz- szefüggésben sincs azzal, hogy a szakbiróság ítélete mily viszonyban van a verdicttel s pedig azért, mert a bíróság Ítélete csak kivételesen s csupán a 374. §. 3. bek. esetében lehet ellentétben a verdicttel; vagyis ha a jury által megállapított tettre a törvény nem állapít meg büntetést vagy ha az esküdtek oly okot fogadtak el valónak, a mely a büntethetőséget kizárja, illetőleg megszünteti. Ne ezt a kivételt tartsuk tehát szem előtt, hanem a szabályt, mely szerint: ha a verdict felmentő, az ítélet is az lesz; ha az marasztaló, az ítélet is marasztaló lesz. Ezeket szem előtt tartva, mielőtt a felszólaló úr következtetéseit egyenként tárgyalnám, legyen szabad észrevételeinek egy pontjára megjegyzést tennem, arra t. i. a hol a sommás eljárás által ismert anyagi semmiséget a BP. anyagi semmiségi eseteivel hasonlítja össze. Azt mondja az igen tisztelt felszólaló úr, hogy «mig a sommás törvény 185. §. a) pontja értelmében bármily anyagi jogszabály megsértése felülvizsgálat alapjául szolgál, addig a BP. szerint a semmiségi panasz kizárólag a Btk. téves értelmezésére van korlátozva, úgy, hogy ha a büntetőbíróság Ítéletében az anyagi büntetőtörvény által egyes bűncselekmény tényálladé- kának alkotó eleméül elfogadott magánjogi fogalom megalkotásával esetleg az anyagi magánjog szabályait fogta fel tévesen, ez a jogi tévedés semmiségi okul nem szolgálhat.» Hát tisztelt uraim sietek kiemelni, hogy oly általánosan el
