Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 20. kötet (172-180. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 20. (Budapest, 1900)

Edvi Illés Károly: Semmiségi panasz [175., 1900]

11

mi benne veszedelmes lehet, átvettük vakon, a mi a veszedelmet enyhítette volna, t. i. a perfelek egyenjogúsága, azt már elfelejtettük kölcsönkérni.

Áttérve már mostan Fabinyi ő méltóságának előadására, kiindulási pontul veszem azt a három eshetőséget, melylyel előadását befejezte. Szerinte:

a) Ha az ítélet felmentő és a felmentés az esküdteknek nem bűnösséget megállapító verdictjén alapul, anyagi semmiségi panasznak egyáltalában nincs helye ;

b) ha a felmentés bűnösségre szóló verdict ellenére történt, anyagi semmiségi panasznak helye van, de megsemmisítés esetében a Curia érdemben nem határozhat, hanem a bíróságot új ítélethozatalra utasítja;

c) a vádlottat elitelő esküdtbirósági ítélet ellen, ha az elitélés bűnösségre szóló verdict alapján történt, anyagi semmisógi panasznak helye van a 385. §. a) és c) pontja alapján s a Curia maga felmentheti a vádlottat.

A ki szives volt előadásomat figyelemmel kisérni, s hasonlókép figyelemmel hallgatta végig a felszólaló úr előadását, nyomban szembeszökik az a különbség, a mi a két fejtegetés közt fenforog.

Én felállítottam a tételt, hogy a Curia jogkörének meghatározásánál egyedül s kizárólag abból kell kiindulni, hogy az alsófok mily tényeket fogadott el valókul; s ha azokra az anyagi törvény helyesen alkalmazható, a BP. 437. §. 3. bekezdése alapján ítéletet hozhat. Helyesebben szólva, nem is a Curia jogkör-ét akartam én fixirozni, mert arra törvénymagyarázat szempontjából sem az én részemről, sem a felszólaló úr részéről nincs szükség, mert a Curia jogkörét a BP. 437. §. 3. bekezdése minden félremagyarázást kizáró módon meghatározza; s így a mi feladatunk addig mig a 437. §-t a törvényhozás meg nem változtatja, nem lehet egyéb, mint azokra az eshetőségekre reámutatni, melyekben a Curia nyomban ítéletet hozhat. Ezen műveletnél pedig azt kell szem előtt tartani, hogy a Curia határozatát az alsó fok által valókul elfogadott tényekre köteles alapítani. Ezen egyszerű, világos és mással nem helyettesíthető módozattal jutottam arra a következtetésre, melyet utolsó előadásomban volt szerencsém előterjeszteni.

91