Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 20. kötet (172-180. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 20. (Budapest, 1900)

Edvi Illés Károly: Semmiségi panasz [175., 1900]

Vargha Ferencz :

Tisztelt uraim!

Könnyen érthető, hogy nagy érdeklődéssel s még nagyobb várakozással hallgattam Fabinyi ő méltóságának előadását, mert hiszen már annak megtartása előtt publicus volt, hogy a 437. §. értelmezése körül velem, s azon tisztelt barátaimmal, kik a 437. §-t velem egyértelműleg fogják föl, teljesen ellentétes állást foglal el. Őszintén megvallom, nagy örömömre szolgált volna, ha tisztelt ellenfelemnek sikerül a Curia jogkörét a 437. §-ra tekintettel másképen meghatározni, mint a hogy azt én tettem. Nem azért, mintha a legyőzetésben valami nagy lelki gyönyörűséget találtam volna; vagy mintha törvényünknek a 437. §-ban foglalt rendszerét helyteleníteném; mert hiszen, a hol asemmi- tőszék új ítéletet hozhat — a mi a német és osztrák törvényben szintén el van fogadva — ott nem változott tényállás mellett a semmitőszék jogi megállapítása az alsó fokra kötelező. Tehát a felek perorvoslat dolgában vesztesek nem lehetnek, mert ha a felső fok jogi megállapítása az alsó fokra kötelező, teljesen mindegy a feleknek, ha a törvényt nyomban a felső fok alkalmazza, úgy a mint azt alkalmazandónak tartja, vagy azt az alsófokú bíróság a semmitőszék utasítására teszi. Hanem igenis, örömöt találtam volna a teljes leszerelésben, mert ha sikerül t. ellenfelemnek kimutatni azt, hogy a Curia nyomban nem hozhat büntető ítéletet, ezzel ki lett volna zárva lehetősége annak, hogy a Curia, a koronaügyész meghallgatása után s a vádlott meghallgatása nélkül in pejus reformálhassa az alsó fok ítéletét. Ezt azonban — a mint nyomban reá térek — nem mutatta ki a felszólaló úr; s így ott állunk, a hol voltunk, előttünk áll a 437. §. a perfelek szörnyű egyenlőtlen helyzetével. Kölcsönvettük ezt a szakaszt az osztrákoktól s németektől, de csonkán; a

90