Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 19. kötet (162-171. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 19. (Budapest, 1900)
Kosutány Ignácz: Jogtörténelmi tanulmány Verbőczy azon állítása fölött, hogy a régi magyar perej-eljárás galliai eredetű [164., 1899]
Dr. Márkus Dezső: T. teljes-ülés ! Nagyon természetes, hogy abban a nehány perczben, a, mely az ülés hátralevő részében még rendelkezésemre áll, a tudós előadó úr annyira értékes, adatokban oly gazdag előadásának minden egyes részletére ki nem térhetek és különösen így, úgy szólván extemporizálva, az ő eredményeinek meg- czáfolására bizonyítékokat itt fel nem hozhatok. Csak nehány részletére nagybecsű előadásának akarok kitérni, s talán ezen részletek nem fogják olyan nagy bizonyossággal elénk állítani azt a negativ eredményt, a melyre a t. előadó úr adatai alapján jut. Általánosságban azt vagyok bátor megjegyezni, hogy én sokkal jobban szerettem volna, hogy ha ő Werbőczynek szóállítását inkább olyan irányban iparkodott volna kutatni, vájjon ban forgó igaz-e ? És megmondom, hogy miért. Ha a t. előadó úrnak sikerült volna bebizonyítani, hogy igenis, a magyar perjog eredete, ha nem is minden egyes részleteiben, — hiszen ez természetes, hogy nem lehet, — de nagyjában, a franczia per- joggal közös forrásra vezethető vissza, ezzel bebizonyította volna azt, hogy a magyar nemzet már a királyság legelső századaiban is iparkodott contactusban lenni az európai cultur-nemzetekkel, intézményeikből pedig elsajátítani mindazt, a mit Magyarország érdekében hasznosnak és szükségesnek vélt, a magot pedig, a melyet így külföldről ültetett át a hazai földbe, a mi viszonyainkhoz képest fejlesztette ki. Úgy emlékszem, Eötvös mondotta egyszer, Szalay feletti emlékbeszédében, hogy ne keressük mi mindig csak azt, hogy hol mutathatunk fel önállóságot a magyar jogfejlődésben, hanem ellenkezőleg, kutassuk a legnagyobb gonddal mindazokat a szálakat, a melyek bennünket akár a jelenben, akár a múltban összekötnek a cultur-államokkal, 86
