Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 19. kötet (162-171. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 19. (Budapest, 1900)
Kosutány Ignácz: Jogtörténelmi tanulmány Verbőczy azon állítása fölött, hogy a régi magyar perej-eljárás galliai eredetű [164., 1899]
39 mert nagyon természetes, hogy inkább érdem, mint gáncs, annak az igazolása, hogy mi mindenkor ezekkel a cultur-államokkal egy ösvényen haladtunk. Werbőczy állítása a franczia perjognak behozataláról, támogatást nyer abban, a mindnyájunk által ismert adatban, hogy már III. Béla király korában a franczia peres eljárást kezdték nálunk meghonosítani. Ez az adat Magyarországon minden iskolai kézikönyvben feltalálható és éppenséggel nem valószínűtlen, hogy a t. előadó úr által felemlített párisi egyetem befolyása, különösen abban a korban, mielőtt Nagy Lajos felállította a pécsi főiskolát, tehát a 14-ik század első felében, az onnan haza kerülő magyar ifjak útján, nálunk is érezhetővé vált az által, hogy ezek a franczia peres eljárás egyes részleteit iparkodtak meghonosítani. De épen azon adatok, melyeket az előadó úr felemlített, s a melyek nézete szerint Werbőczy állítása ellen szólanak, azoknak a francziákkal való hasonlósága, a mit élesen el kell választanunk az azonosságtól — mert hiszen nagyon természetes, hogy az eredetileg közös forrásból merített eljárás, a századok folyamán a hazai viszonyoknak megfelelően átalakult — épen az ellenkezőt igazolják. így csak azokat említem fel, a melyek hirtelen eszembe jutnak, a milyen pl. a sénéchal intézménye. Ez nem magyar intézmény. Franczia intézménynek állította a t. előadó úr, és mégis mint magyar intézménynyel is találkozunk vele, noha létezéséről a mi forrásaink nagyon keveset beszélnek, és fejlődéséről nagyon keveset tudunk, de Mátyás 1486. évi decretumának 68. czikkelyé- ben meg van örökítve, hogy a magnus senechallus az ország nagy bírái között foglal helyet. A ludasság fogalma a középkori franczia oys («tu seras oys») hasonmása. Az egész hűbéri intézmény, melyet az előadó úr szintén úgy vázolt, mint a mely egészen eltérően fejlődött Magyarországon és Francziaország- ban, közelebbi vizsgálatnál igen sok hasonlóságot fog felmutatni. Igaz, hogy a hűbériség oly alakban, mint Európa többi államában, nem létezett Magyarországon, de mégis inkább csak külsőségekben volt meg a nagy különbség. Az a földesúri hatóság, mely hazánkban e század negyvenes évekig létezett, a droit de seigneur jogával csaknem teljesen azonos. Az a jogszolgáltatás, a melyet az előadó úr említett, nem létezett Magyar87
