Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 19. kötet (162-171. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 19. (Budapest, 1900)
Kosutány Ignácz: Jogtörténelmi tanulmány Verbőczy azon állítása fölött, hogy a régi magyar perej-eljárás galliai eredetű [164., 1899]
ban ismét két minőség létezett e korban : a magas ilélőszék — haute justice — és a közönséges itélőszék — basse justice. — Magas itélőszékkel eleinte csak a nagy hűbérurak bírtak, utóbb minden baronia megszerezte azt. A két bírói minőség polgári peres ügyekben nem okozott olyan érezhető különbséget, mint a büntető bíróság gyakorlásában. Súlyosabb bűntettekben eljárni, súlyosabb büntetéseket kiszabni csak a magas itélőszékeken lehetett. A hűbéri itélőszéknek elnöke a liűbér ur; ítélő bírák a perben álló féllel egyenlő hűbéri állású vazallok, kiket a hűbérur akkor és oda rendelhetett ítélni, amikor és ahova tetszett.1 Valamennyi hűbéri bíróság állandó helyhez nem kötött vándorbiró- ság volt. Jobbágyai felett (vilain, roturier, hőmmé de poestel a hűbérur prevóst — bailli-nak nevezett tisztjei által egész önkényesen ítél.1 2 2. A királyi biráskodás kezdetben a «király»-nak nevezett hűbérur hűbéri bíráskodása volt azon udvari gyülekezeteken, melyeket eleinte a király is ott és akkor tartott, amikor és ahol akarta. De a XIII. század második felében már kezd azok tartása körül rend kibontakozni. (1277-ben szabályozva) Fülöp 1302-ben évenkint két ülést rendel, de tartottak hármat is valamely ünnep oktáváján, minők voltak Gyertyaszentelő, Piinköst, Mindenszentek, vagy Karácsony. Az «Olim« nevű regestrum és a XII. és XIII. század irói ezen gyülekezeteket következetesen «parlament»-nek nevezik, s miután azok Párizsban állandó helyhez lettek kötve, a parlament elnevezés is állandósult. 1302-ben a párizsi mintájára Toulouse-ban is szervezett a király parlamentet, a roueni (Normandia) dijoni, troyesi (Champagne), .nyomban követték ezen vidékeknek a királyság alatti egyesítését, emezeket pedig a bretagne-i trévouxd és aixi. így keletkeztek a vidéki parlamentek. Ezen itélőszék ítélte a királynak közvetlenül alávetett hűbérurak peres ügyeit, s miután felebbvételi 1 Beaumanoir szerint az ülnökök száma az elnökön kívül ‘i—4 az ügy fontossága szerint. Pierre de Fontaine legalább négyet az Etablissements de saint Louis legalább hármat, a jeruzsalemi assises legalább 12-őt kívánnak, de a maximum sehol sincs megállapítva. 2 «Entre tói, vilain, et ton seigneur, il n’y a pás de juge, fors ■ Dieu», mondotta a kegyetlen formula. 11 59
