Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 19. kötet (162-171. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 19. (Budapest, 1900)

Márkus Dezső: A Corpus Juris Hungarici és a magánjogi codificatio [163., 1899]

Dr. Yécsey Tamás elnök:

T. teljes-ülés 1

Szólásra senki sem jelentkezvén, legyen szabad elnökileg konstatálnom azt, hogy az a nagy szám, a melylyel a Jogász- egylet tagjai itt az előadáson megjelentek, és az a nagy figyelem és csend, a melylyel az előadó úrnak kiváló értékű történeti fejtegetéseit és a jövőbe engedett bepillantását kisérték: a mai előadás érdekességével függ össze. Meg vagyunk győződve arról, hogy az az anyag, a mely részben élő, részben már kihalt alkotása a magyar jogfejlődésnek s hogy mind az, a mire az előadó úr figyelmünket felhivta, érdemes arra, hogy annak horderejé- vel foglalkozzunk. Kérem, hogy azt, a mit ma hallottunk, a mi eszmekörünkből kiesni, a napirendről egyhamar letűnni ne engedjük. Kimutatta a t. előadó úr, hogy az a büszke jóslat, a melyet Justinianus használt, midőn Digestáit örök érvényüek- nek mondta: Leges in omne aevum valituras, s a melyet a rennaisance kor legnagyobb uralkodója Mátyás király a Decretum Maius végén in eo contenta nunquam variari debeant monarchikus büszkeséggel ismétel: hiú ábránd. Minden emberi mű változandó. Napoleon is azt hitte, hogy a megalkotott kódexe örök időkre mindig egyformán alkalmas lesz, de csakhamar megjelent az első kritikus kommentár, minek láttára felkiáltott: Mon Cőde est perdu! Az egykor oly jelesnek tartott osztrák törvénykönyv sorsa is azt mutatja, hogy örök időre érvényes törvényt: ember nem alkotott és bizonyosan a mi korszakunk tudósai sem fognak örök időkre valót, mindig egyformán alkal- mazhatót alkotni. Valaha az 1848 utáni alkotásokról is úgy fog nyilatkozni a kritika, mint most szólt az előadó úr, az 1848 előttiekről. Elég, ha a törvény a maga korát kielégíti.

A mit a t. előadó úr az országbírói értekezlet művéről felemlített, legyen szabad ahhoz nekem azt az észrevételt csa47