Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 19. kötet (162-171. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 19. (Budapest, 1900)
Márkus Dezső: A Corpus Juris Hungarici és a magánjogi codificatio [163., 1899]
24 annyi okkal lehetne jelszava, hogy «ego sum via, veritas et vita», ne a múltak romjain építse föl a magyar jognak, a magyar igazságszolgáltatásnak, a magyar állami életnek ez egyik mentsvárát. A szabad és önálló, a müveit és gazdag magyar nemzetnek legyen majd ez a törvénykönyve, a mely nem ismer különbséget e haza polgárai közt; a mely az emberek egyenlő szabadságán épülve föl, a maga szabványaiban lerontja a törvény által el nem ismert különböző osztályoknak vagy a mi még bántóbb: a különböző rétegeknek, külön jogát és a mely megvalósítja a jognak azt az eszményét, hogy csak az lehessen törvénynyé, a mi valóban jogos, a mi valóban igazságos. Az 1848 előtti Corpus Juris Hungarici magánjoga pedig, — kevés, igen kevés kivétellel — immár a történelemé és csak történeti szempontból bírhat becscsel és értékkel a jövő jogának megalkotója előtt, a ki munkájával nem szállhat vissza a rég letűnt századok világába. Azokkal a szavakkal, a melyekkel Széchenyi István zárta le, közel hetven esztendővel ezelőtt, a Hitel korszakalkotó lapjait, fejezhetem be én is az én szerény előadásomat, egyetlen szónak megváltoztatásával: «Nem nézek én, megvallom, annyit hátra, mint sok hazámfia, hanem inkább előre ; nincs annyi gondom tudni, valaha mik voltunk, de inkább átnézni, idővel mik lehetünk és mik leendünk. A Múlt elesett hatalmunkból, a Jövendőnek urai vagyunk. Sokan azt gondolják: a magyar magánjog volt; én azt szeretem hinni: lesz!» (Éljenzés és taps.) *6
