Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 19. kötet (162-171. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 19. (Budapest, 1900)
Márkus Dezső: A Corpus Juris Hungarici és a magánjogi codificatio [163., 1899]
23 •összhang élet és jog között, csak így lesz lehetségessé, hogy jog és igazság egymást födő fogalmakká váljanak. Önök jól ismerik, uraim, a regét arról a tudnivágyó ifjúról, a ki a bölcsek intései ellenére Isisnek saisi templomában föllebbentette azt a fátyolt, a mely az igazság szobrát födte el a kiváncsiak szeme elől. A való igazság hatása az ifjúra megdermesztő volt, elannyira, hogy felocsúdva, soha senkinek sem adott számot arról, a mit látott. Én azt hiszem, t. uraim, hogy nem cselekedtem volna jól, ha elhallgattam volna azokat a benyomásokat, a melyeket bennem a régi magyar törvényeknek az évek hosszú során át beható tanulmányozása keltett. Én úgy érzem, hogy vétket követnék el, ha tudatosan ápolnám azt az áhitatos hitet és indító okaiban kétségtelenül a legnagyobb tiszteletre méltó kegyeletet, a melylyel a magyar Corpus Juris magánjogi tartalmát is körülövezik azok, a kik hazaszeretetükön vélnének csorbát ejteni, ha bevallanák, hogy sokféle viszontagságaink, alkotmányos szabadságunk és magyarságunk szünetlen és dicsőségteljes védelme közepette, a magánjogi alkotások terén, fájdalom, csak úgy hátra maradtunk, mint a culturalis élet minden más terén, a melyeket most kell megművelnünk szakadatlan munkával és határt nem ismerő kötelességtudással, hogy a múltak harczainak halhatatlan alakjai mellé, a jövendőbeli Magyar- ország történetének megírója ugyanoly büszkeséggel sorozhassa majd a békességes munkának még nagyobb és halhatlan- ságra még méltóbb óriásait. S ha a tényekből Ítélő, hazánk jogászi alkotásait ismerő bíráló bámulva is csóválja fejét, ha minduntalan par excellence jogásznemzetnek hallja nevezni a mi nemzetünket, a mely erre a jelzőre mivel sem adott több alapot, mint Európának sok más nagy nemzete, a melyek — be kell vallanunk messze megelőztek bennünket a jogtudomány és a törvény - hozás terén is : ez bizonyára nem a kicsinylésnek a kifejezése, hanem azé a legnagyobb szereteté, a melylyel a szülő gyermekéből akarja kiirtani annak gyöngeségeit, óva intve őt az alapnélküli és veszedelmes elbizásra vezető önámítástól. A jövő századoknak készülő magánjogi törvénykönyv, a mindennapi élet változatos viszonyainak e bibliája, a melynek 45