Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 19. kötet (162-171. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 19. (Budapest, 1900)

Márkus Dezső: A Corpus Juris Hungarici és a magánjogi codificatio [163., 1899]

22

kell és a melyben kételkedni, a melyet módosítani akarni, any- nyi, mint elszakadni az ama dogmát hirdető vallásfelekezettől. Épen azért a római jognak gondolkodás nélkül való imádása egyik főoka a jogtudomány conservativismusának (tudomány-e a jog? ez «ars boni et aequi», mint a római jogászok tanították, arról e helyütt lehetetlen bővebben szólnom), annak a bámulatos állhatatosságnak, a melylyel a római jog tantételeit a római világéval homlokegyenest ellenkező életviszonyokra alkalmazták. Pedig a római jog — kötelmi jogától eltekintve, a mely a nemzetközi jus gentiumon sarkallt — nemzeti jog, a mely a római nép vallásában, politikai szervezetében, szokásaiban gyökerezett, a melynek tehát hatályát legnagyobb részében el kellett volna vesztenie, mihelyt átalakult az emberi társadalom, mihelyt más vallás lépett az addig uralkodónak helyébe, mihelyt az állam életét más alapokra fektették. Ma már tudatára jöttek a jogászok a múltak e tévedéseinek és már a romanisták is kezdik belátni, hogy a mai társadalmat lehetetlen ezredéves hagyományokkal kormányozni és eltűnt idők emlékeivel óvni meg a haladó, a fejlődő, a tökéletesbülő emberiség rendjét.

S a mi áll a római jogra, az áll minden nemzet múltjának jogára, áll tehát a hazai jogra is. És azoknak, a kik mindent jónak és tiszteletreméltónak mondanak csak azért, mért- évszázadok vonultak el felette; a kik immár korhadt és rothadt felfogások szülte jogtételeket is örök igazságoknak óhajtanak föltüntetni, a melyek irányt adhatnak a jövő jogfejlődésnek, azoknak eszükbe juttatom Sieyés-nek szavait: «vouloir comprendre le présent par le passé, c’est vouloir comprendre le comm par l’inconnu.» Mert a jelen jogalkotásait csak a jelen szükségleteivel, a jelen felfogásával, a jelen életviszonyaival okolhatjuk meg, de sohasem a múltéval, a mely ugyancsak az előtte ismert jelenjéből, de sohasem az előtte ismeretlen jövőből indult ki törvényhozásában.

Épen azért hamis az a tétel, a mely dogmaként hirdeti a jognak szükségkép conservativismusát, a mely visszautasítja azt a felfogást, hogy a modern lüktető élet nem érheti be a jog múmiáival, hanem életet követel azokban a jogtételekben, a melyek azt szabályozni akarják. Mert csak így létesülhet az.

и