Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 19. kötet (162-171. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 19. (Budapest, 1900)
Márkus Dezső: A Corpus Juris Hungarici és a magánjogi codificatio [163., 1899]
"21 keserű gúnynyal nyilatkozott és a melyet az országbírói értekezleten — jegyzőkönyveiből kitünően — hazánk legkiválóbb jogászai is kiemeltek, a mit a higgadt és gondolkodó Zsivora György úgy fejezett ki, hogy «a magyar magánjognak csak töredékei léteznek, a melyek a jelen igényeinek meg nem felelnek«. Mert az országbírói értekezlet határozatainak legfőbb hibája az, hogy nem vonta le a természetes következtetéseket a változott társadalmi és politikai viszonyokból, amelyek teljes ellentétben állanak a régi magyar törvényekkel, s azokkal az eszmékkel és felfogásokkal, a melyek közepette e törvények meghozattak. S ezzel az 0. E. egy csaknem lehetetlen helyzetet teremtett. Mert vagy szószer int követjük az ideiglenes törvénykezési szabályok rendelkezéseit, s akkor a középkor uralkodó felfogásának szerzünk érvényt a XIX. századvégének eszmeáramlatában, a mi az igazságtalanságok és méltatlanságok óriási sokaságát idézi elő; vagy pedig túlteszszük magunkat a mai korba nem illő törvényeken, még pedig nemcsak ezeknek betűjén, hanem sokkal inkább azoknak mai jogi felfogásunkat sértő szellemén — s akkor az 0. E.-nek a magánjogra vonatkozó legtöbb határozatát kell a régi törvényekkel ellenkezően magyaráznunk. Igaz, akadhatnak és akadnak is olyanok, a kik, bár kénytelenek elismerni valamely korábbi törvénynek alakszerű vagy a viszonyok változása folytán hatályon kívül lépését, mégis az ezen törvény szabályozta jogintézmény helyébe lépett intézményre is a korábbi törvén}' rendelkezéseit vagy legalább annak szellemét akarják a hasonlóság révén kiterjeszteni. A jogfolytonosságnak e föltétien hívei azonban buzgalmukban megfeledkeznek arról, hogy a mig egyrészről a helyes törvénymagyarázat minden törvénybe csak annak a kornak a szellemét magyarázhatja bele, a mely korban az meghozatott, írem pedig egy sokkal későbbi korét, melyre ama törvény alkotói nem is gondolhattak, addig másrészről az emberi méltóságnak is nagy sértése rejlik abban, ha a későbbi századoknak minden, bármily gyökeres átalakulásaira, eltűnt idők elavult intézkedéseit akarják ráerőszakolni. A jogszabály, a melynek alapja: az emberek életviszonyai, a melynek czélja: ezeknek az életviszonyoknak czélszerű rendezése, nem dogma, mint a milyen a vallás tana, melyet hinni 43
