Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 19. kötet (162-171. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 19. (Budapest, 1900)

Márkus Dezső: A Corpus Juris Hungarici és a magánjogi codificatio [163., 1899]

8

jogi szempontból is, a legtermékenyebbek közé tartozik. Nem mondhatjuk ugyanezt a Mária Terézia három országgyűléséről (1741., 1751., 1764.) és II. Lipót 1791. évi decretuma is csak alkotmányjogunk terén bir maradandó, alapvető fontossággal. Ferencz uralkodásának javarészét a franczia háborúk, a pénzügyi zavarok foglalták ugyan el, de azért épen az ő uralma alatt fejtették ki a codilicationális bizottságok a legnagyobb tevékenységet, bár tudvalévőén, minden eredmény nélkül.

De ennek a meddőségnek is megtaláljuk egyik magyarázatát, az örökké ismétlődőt, egy nagyon is szavahihető kortárs följegyzéseiben. Kölcsey Ferencz ugyanis — az 1832—36. országgyűlésen Szatmármegyének egyik követe — az 1832— 1833. évi naplójában, 1832 deczember 20. kelettel, egyebek közt, ezeket írja az országgyűlési tárgyalások jellemzésekép: «Az oppositio nagy része dicsőséget keres az örökös gáncsban és ellenküzdésben. Hibák után leskődnek, hol nincs is; cselt látnak, hol arra szükség nem volt; a bötü kurtább vagy hosz- szabb szárában titkot keresnek ; s mivel a prés a colont nem jól nyomta ki, a polgári alkotvány eldöntését rettegik. S mire vezet mind ez? Néhány merész kifejezéssel tömött beszédre, hogy tapsot kapjunk és székeinkre egész méltósággal visszaereszkedvén, nyert borostyánunkon pihenjünk. Uraim, Isten bizonyságom, rosszul őrzitek a hazát. Tapsért szolotok, nem a magyar nemzetért; s míg nyelv- és ajakmozgás után hírt arattok, semmi tettre nem kerültök fel ott, hol való szükség volna reátok. i)

A nemzet fölébresztésének óriási munkája, a mely Ferencz alatt vette kezdetét, V. Ferdinánd alatt fokozott mértékben folyt tovább és a magánjog codificatiójára sem lehetett hatás nélkül. Széchényi István minden föllépésekor magánjogi törvényeinkben, de még inkább azok hiányaiban kereste gazdasági életünk óriási elmaradottságát és Hunniájában (78. 1.1 elkeseredésének ad csak kifejezést, midőn azt mondja, hogy: «A Corpus Juris két roppant foliójának legalább kilencztized- részét kell a tüzbe dobni.» Deák Ferencz sem kímélte a múlt magánjogi törvényhozását abban a beszédben, melyet a magánjog codificatiójánál követendő methodusról — pontosabban: a juridicum operatum tárgyalási módjáról — az 1834 május 24.

30