Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 19. kötet (162-171. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 19. (Budapest, 1900)

Márkus Dezső: A Corpus Juris Hungarici és a magánjogi codificatio [163., 1899]

4

évvel ez előtt és én csak kegyeletes kötelességet teljesítek, midőn ez alkalommal is felhívom a Jogászegylet szíves figyelmét Dell’ Adami Rezső: «Anyagi magyar magánjogunk s a codificatio» czímen megjelent kiváló művére. Mellőznöm kell, végül, a Corpus Juris eddigi kiadásaiban nem közölt magyar törvényeket, abból az okból, mert ezek tartalma még ez ideig szélesebb körben meglehetősen ismeretlen, s nem tartanám ildomosnak, hogy akkor, midőn egy közvetlen ellenőrzésre is szánt szabad előadást tartok, abban olyan adatokat említsek föl, a melyeknek valóságát, helyességét azonnal megbírálni lehetetlen.

Maradt tehát számomra kizárólag a Corpus Juris törvény- tartalma abban az alakban, a melyben az utoljára 1844-ben került nyilvánosságra.

Mielőtt azonban előadásomnak ezen szorosabb értelemben vett tárgyára áttérnék, szükségesnek tartom, hogy rövid, vázlatos visszapillantással, mintegy csak eszükbe juttassam Önöknek a magyar törvény-alkotások adatait és azokat az okokat, a melyek magánjogunknak a törvényhozás útján kiépítését gátolták.

A vezérek koráról természetesen egyetlen egy szóval sem emlékezhetem meg. Igaz ugyan, hogy Bartal György az ő ismeretes müvében azt állítja ezen korról, hogy: «legum sub Ducibus capita ... cumulatissima repraesentant... ingenii civilis specimina» (Commentariorum ad historiam status jurisque publici Hungáriáé aevi medii Libri XY., I. k. 149. 1. 43. §.), de, azt hiszem, alig lesz valaki, a ki Bartal jóindulatú phantasiáján kívül, rámutathatna a vezérek korának törvényhozói működésére.

Szent István, Szent László és Kálmán törvényhozásai elsősorban a királyság consolidatióját czélozták, másodsorban pedig a kereszténység megerősítésére voltak hivatva és innen van főkép, hogy ezen királyok törvényhozásában a magánjogi jellegű törvények is kivétel nélkül a legszigorúbb büntetőjogi sanctióval vannak ellátva. Ezek, már czéljuknál fogva is, magánjogi szempontból nagyon kis értékkel bírnak. H. Endre idejéből való hazánk magna chartája, az aranybulla, a melynek tartalma sokkal inkább közjogi jellegű, semhogy előadásom keretében sok helyet foglalhatna. AII. Endrétől III. Endréig lefolyt időszak26