Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 19. kötet (162-171. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 19. (Budapest, 1900)

Márkus Dezső: A Corpus Juris Hungarici és a magánjogi codificatio [163., 1899]

ban azok a belső viszályok, melyek az országot dúlták, kizárták a nyugodt magánjogi codifieatiót, ezt a szót természetesen középkori értelmében véve. III. Endrének a Corpus Jurisban nem foglalt törvényei azonban tartalmaznak egyes igen érdekes magánjogi szabályokat is, melyeket későbbi törvények is adoptáltak. Az Anjouk korában a magánjogi codificatio, különösen Nagy Lajos alatt, már némi föllendülést vett, hiszen az ősiség megalkotása, úgyszintén birtokviszonyainknak ily értelemben vett codificatiója, Nagy Lajos korára esik. Zsigmond számos törvénye nagyon érdekes magánjogi tartalommal bir. Az alkotmányos érzületű Albertnek nagy horderejű törvényeit tartalmazza a Corpus Juris. I. Ulászló törvényei — köztük a jus piacetire vonatkozó egyetlen törvényünk hiányoznak a Corpus Jurisból, de tartalmuk, magánjogi szempontból, nem bir nagy értékkel s ép oly kevéssé fontos, ebből a tekintetből, az a decré- tum is, a mely Hunyadi János kormányzói idejéből való. Y. László törvényhozása hadügyi jellegű és ügy, mint Szilágyi Mihály 1458. évi deeretuma, inkább actuális természetű. I. Mátyás és II. Ulászló idejére úgy tekinthetünk vissza, mint a magyar törvényhozás legtermékenyebb két korszakára, mely régi magánjogunkban is jelentős nyomokat hagyott maga után. II. Lajos törvényhozása figyelembe se jöhet ; az országnak akkori szomorú viszonyai eléggé indokolják azt, hogy ebből a korszakból figyelemre méltó magánjogi törvény nem maradt fen.

De a most említettem, a képzelhető legvázlatosabban feltüntetett okokon felül, Werbőczy, Hármaskönyvéhez írt ajánlásában, megemlékezik még egy másik okról is, a mely szintén hozzájárult a magyar magánjogi codificatio meddőségéhez, mondván: «Őseink és eleink az efféle tanulmányoktól» (t. i. a jogiaktól) «idegenkedtek, mert úgy látszik, hogy nemzetünk a keletkező ország legelső eredete óta, csakis hadi dologra adván magát, a többi tudományokkal nem törődött»; továbbá, «mivel magukat semmiféle kereskedésre vágj7 közönséges mesterségre nem adták, egyedül a hadi szolgálatra alapították a nemességet, a minek következtében arra, hogy a törvényeket akár nagyobb gonddal megállapítsák, akár érettebb megvizsgálás után közzé tegyék, se nyugtok, sem elég alkalmas idejük fenn nem marad».