Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 19. kötet (162-171. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 19. (Budapest, 1900)

Vargha Ferencz: A bűnvádi perrendtartás perorvoslati rendszere [170., 1900]

-28

felsőbíróság eme slendrián rendszerrel szemben csak azt a szerény óhaját fejezte ki, hogyha már nem veszik is jegyzőkönyvbe azt, a mit a vádlott vagy a tanuk vallottak, legalább a dettózás- tól tartózkodjanak, s azt vegyék jegyzőkönyvbe s pedig minden kihallgatott egyén után, hogy : «élőszóval ismétli vallomását».

Tisztelt uraim ! Sietek kiemelni, hogy az a kor, a mikor ez történt, már a múlté, temessük el jól, temessük el örökre, hogy a hazajáró lélektől se kelljen tartani soha.

Ezen temetkezésnél legjobb sirásó lesz a törvény, mely előírja, hogy a felek, jogaik megóvása végett kívánhatják:

a) hogy egyes körülmények vagy nyilatkozatok jegyzőkönyvbe véve legyenek;

b) hogy gyorsíró alkalmaztassák; sőt

c) a felek a főtárgyalási jegyzőkönyvnek helyesbítését és kiegészítését kérhetik; végül

d) ha a felek a jegyzőkönyv tartalmát kifogásolják s a kifogás az ügy eldöntésére kiható lényeges körülményre vonatkozik, a felsőbb bíróság a kifogásolt rész tekintetében az ellenbizonyítást megengedheti (331., 332. §§.).

A törvény ezen szavait hallva, szinte érezzük a friss, ózondús levegőt, mely betolul abba az elzárt, dohos levegőjű hivatalos helyiségbe, a hol most az ügyfelek befolyásától elzárva, megszületik a főtárgyalási jegyzőkönyv; szinte látjuk haldokló vergődését a kényelemszeretetnek, mely sajnos mindenütt lábra kel, a hol hiányzik az ellenőrzés; de tegyük hozzá, látjuk ennek hamvaiból életre ébredni azt az igazságszolgáltatást is, melyet attól a percztől kezdve, midőn jogarát megmozdítja, mint az árnyék, mind addig nyomon követnek a felek, míg csak az igazságszolgáltatás be nem végezte munkáját.

Áttérve arra a kérdésre, hogy mily alapon használható a felebbezés, a törvény kijelenti, hogy az az Ítéletnek rendelkező része és indokolása, továbbá a főtárgyaláson és az itélethozás- nál felmerült semmiségi ok miatt is használható. Ha a semmiségi eseteket (327. §. utolsó előtti bekezdés, 384., 385. §§.) átvizsgáljuk, azt találjuk, hogy alig van felebbezésre alapul szolgálható ok, mely a semmiségi esetek közt nem volna feltalálható.

Miután pedig, ha semmiségi ok forog fenn, a kir. Ítélő

250