Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 19. kötet (162-171. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 19. (Budapest, 1900)
Reichard Zsigmond: A bűncselekvények osztályozása kriminologikus szempontból [169., 1900]
12 séges is arra, hogy a bűntettes-typushoz tartozó egyéneknek nagyon alacsony fejlettségű lelkületét annyira a mennyire megjavítsa, de aligha alkalmas a nem e typushoz tartozó egyénekben a kellő fegyelmezettséget, vagy erkölcsi érzést kifejleszteni, mert kényszerítés útján alig lehet a fegyelmezettségnek és az erkölcsi érzésnek magasabb fokát elérni olyanoknál, a kiknél a házi nevelés és az élet küzdelmei a tulajdonságokat nem fejlesztették ki. Tehát a nem abnormis typushoz tartozó tettesekkel szemben az életfogytiglan való ártalmatlanná tétel és a kényszernevelés nem alkalmas eljárás. Ezekkel szemben a büntetőrendszer helyes elbánási módja valamely határozott bajjal például pénz- vagy szabadságbüntetéssel való fenyegetés, tehát körülbelül olyan elbánási mód, mint a melyet a mai büntetőrendszer a bűntettesekkel szemben általában elfogadott. E fejtegetések eredményeként megállapíthatjuk, hogy ha a kihágások közé azokat a bűncselekvényeket sorozzuk, a melyek elkövetése nem kelt gyanút az abnormis bűntettes természet fenforgására, a bűntettek közé pedig azokat, a melyeknek elkövetése az abnormis bűntettes-természet fenforgására gyanút kelt, akkor oly osztályozását kaptuk a büntetendő eselekvények- nek, a mely a büntetőrendszer elveire vonatkozólag nagy szó s a legnagyobb fontosságú, mert a bűncselekvényeket az alapon osztályozza, hogy az egyik osztálylyal szemben az anyagi büntetőjog szabályai szempontjából más rendszer szükséges, mint a másik osztálylyal szemben. Az a kérdés, hogy van-e lényeges különbség a kihágások és egyéb bűncselekmények között, már az 1897-ben tartott nemzetközi büntetőügyi egyesületi VII. congressus elé volő terjesztve. Azonban a kérdés döntés nélkül le vétetett a napirendről, illetőleg Liszt indítványára az idei congressushoz utaltatott. Liszt az ő indítványa indokolására akkor a következőket jegyezte meg: «Kérdem magamtól, — mondá, — hogy lehetséges-e ugyanazon elveket a bűntettekre vagy vétségekre, mint a kihágásokra alkalmazni ? A mi a büntetést illeti, azon kérdésre kell felelnünk, vájjon a pénzbüntetést a kihágásoknál a tettes vagyoni helyzetéin
