Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 19. kötet (162-171. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 19. (Budapest, 1900)
Reichard Zsigmond: A bűncselekvények osztályozása kriminologikus szempontból [169., 1900]
11 szabadságbüntétés akkor, ha a tettes megiavulására remény van, és a deportálás vagy az életfogytig való szabadságbüntetés akkor, ha a tettes megjavulására remény nincs. De ha elfogadjuk azt, hogy a bűntettes-typushoz tartozó abnormis természetű egyénekkel szemben ez az elbánás helyénvaló, egyszersmind hangsúlyoznunk kell azt is, hogy ugyanez az elbánás felesleges és czéltalan azokkal a bűntettesekkel szemben, a kik nem az abnormis bűntettes-typushoz tartoznak. Az ilyen tettesek lelki természetének jellege, mint fentebb említettem, nem az elvetemültség, hanem csak a fegyelmezettség, vagy az erkölcsi érzés kellő fokának hiánya. E tulajdonságuk mellett azonban az ez osztályba tartozók lelki természete a normalis lelki természettel nagyjában megegyez, és így a büntetéstől való félelem ezeknél elégséges, ha nem is a bűn- cselekvény elkövetésének megakadályozására, de arra, hogy a bűncselekmény elkövetésére irányuló hajlammal szemben hatályos ellensúlyul szolgáljon. E szerint ezekre vonatkozólag, a kik a társadalom állandóan veszélyes elemeinek nem tekinthetők és a kikre nézve a büntetéssel való fenyegetés hatályos ellensúly a bűntettre való hajlammal szemben, felesleges az az elbánás, a mely az életfogytiglan való ártalmatlanná tételben nyilvánul. De felesleges és czéltalan ezekkel szemben a kényszernevelés alkalmazásba vétele is. A bűntettes-typushoz tartozó abnormis egyénre, különösen a fiatalra nézve a kényszernevelés hasznos lehet, mert bizonyos esetekben van még lehetőség arra, hogy a kényszernevelés a bűnös elvetemültségét annyira legyőzi, hogy a tettes a társadalomra nézve többé állandó veszélyül nem szerepel. De a nem e typushoz tartozó egyénekkel szemben a kóny- szernevelésnek alig volna czélja. A mi az ily egyéneknél hiányzik, az az erkölcsi érzésnek vagy a fegyelmezettségnek a társadalmi életben megkövetelt az a foka, a mely a bűnös hajlamok megfékezésére elégséges. A házi nevelés, az iskolai tanítás és a jellemnek az élet küzdelmeiben való kifejlődése kifejlesztheti az erkölcsi érzésnek és a fegyelmezettségnek kellő fokát abban is, a kiben e tulajdonságok eredetileg hiányoztak. De a javitó-intézeti nevelés, a milyenről a büncselekvények elkövetőinél szó lehet, ha elég213
