Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 19. kötet (162-171. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 19. (Budapest, 1900)
Finkey Ferencz: Az esküdtszék az új magyar bűnvádi eljárásban [166., 1899]
35 az esküdtek ellenmondásba jöhessenek s a közönség is meg- botránkozhassék. Lehet ugyanis, hogy az esküdtek «7-nél több szavazattal« bűnösnek fogják kimondani a tettest, s a pótkérdésre adott igenlő felelet folytán mégis a bíróság fel fogja menteni azt. Igaz, hogy a jogászok előtt világos lesz a dolog, hogy az esküdtek a tényt akarták megállapítani, de a beszámíthatlan- ságot is s igy a verdict végeredményben «nem bűnös»-t jelent, de a közönség nem fogja ezt így értelmezni, sőt maguk az esküdtek is habozni fognak a szavazásnál, melyik kérdésre hogyan szavazzanak. Az elnök ugyan meg fogja magyarázni nekik, hogy a pótló kérdésre adott feleletük lesz a döntő s így a főkérdésre szavazhatnak igennel, az nem lesz a beszámításra irányadó, de egyik-másik esküdt mégis zavarban lesz arra, hogy melyik hát a főkérdés s e zavarában lehet, hogy tévesen fog szavazni, s kivált, ha a tettest fel akarja menteni, mindjárt a főkérdésre nem bűnöst fog mondani és így a pótló kérdésre nem kell felelet. A pótkérdés tehát felesleges, sőt — nézetem szerint — elvileg is helytelen, mert bűnösnek engedi kinyilvánítani azt, a ki az esküdtek véleménye szerint nem bűnös s csakugyan fel is lesz mentve. De van-e akkor alanyi bűnösség, ha a beszámítást kizáró ok forog fenn ? Az elmebeteget, a belátási és elhatározási képességgel nem bíró gyermeket, a jogos védelemben vagy végszükségben cselekvőt lehet-e bűnösnek mondani ? Én azt hiszem, hogy nem, mert az alanyi bűnösségről csak a beszámítási képességgel biró embernél lehet szó, ha tehát a beszámítás ki van zárva, akkor szó sem lehet bűnösségről. Ezt az egyszerű anyagi jogi elvet nem veszi figyelembe a BP., midőn a beszámítást kizáró ok iránt külön kérdést enged feltenni akkor, mikor már a bűnösség meg van állapítva.* Helyesen tennék tehát az eskiidtbiróságok szaktanácsai, ha ily külön kérdést egyáltalán nem tennenek fel. Maga a BP. * Heil Fausztin ez okból már az eredeti miniszteri javaslatot megtámadta és sürgette a pótkérdés elejtését. L. Pesti Napló. 1895. évi szept. 29. szám. Y. ö. Edvi Illés Károly: A magyar ВТК. magyarázata I. k. 261. 1. 147 3*
