Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 19. kötet (162-171. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 19. (Budapest, 1900)

Finkey Ferencz: Az esküdtszék az új magyar bűnvádi eljárásban [166., 1899]

lesz egy új emeltyűje. A magyar nyelv megkövetelése pedig az állami méltóság legelemibb követelménye 8 indokolatlan félelem ebben nemzetiségi viszályok magvát látni. Hadd érezzék az idegen nemzetiségűek, hogy ök is a magyar állam polgárai.

Az 1897. 33. t.-cz. ezután részletesen meghatározza azon okokat is, melyek miatt valaki az általános feltételek igazolása daczára is ki vau zárva: e politikai jog gyakorlásából. Mindenekelőtt absolute kizárja a törvény a nőket. A további okok két csoportba vannak osztva, az első csoportba tartoznak azon okok, melyek erkölcsi szempontból vagy testi, illetőleg lelki fogyatkozás miatt zárnak ki valakit az esküdtszéki tagságból, ezek : 1. a nyereségvágyból elkövetett bűntett vagy vétség miatt szabadságvesztésre történt elitelés, 2. hivatalvesztés vagy politikai jog felfüggesztése, 3. a szabadságvesztés büntetés tartama, 4. a vizsgálat vagy főtárgyalás elrendelése, vagy vád alá helyezés, 5. csőd vagy gondnokság alá helyezés, 6. testi vagy szellemi fogyatkozás. Másik csoportba tartoznak azon okok, melyek a hivatal vagy foglalkozás incompatibilitása miatt rekesztenek ki egyeseket, ilyen egyének: 1. a miniszterek és főispánok, 2. birák és ügyészek, 3. tényleges katonák, 4. rendőri hatóságok tagjai és közegei, 5. pénzügyőrök, 6. napszámosok és szolgák.

Az 1844-iki és 1867-iki szabályoktól az új törvény álláspontja annyiban tér el, hogy az előbbiek erkölcsi kifogás miatt senkit sem zártak ki a jury-tagságból. Ez az 1843-iki javaslat azon, különben egészen tiszteletre méltó felfogásának túlbajtása volt, mely a becstelenítő büntetéseket eltörölte s azt tartotta, hogy a büntetések becstelenítő hatását törvénybe igtatni nem szabad. Ez eszményi felfogás megfelelhetett akkor, midőn a választás elve teljesen virágzott s az esküdtek évi lajstroma is a közgyűlés választása útján állíttatott össze s igy az erkölcsi megrovás alá eső egyéneket a közönség kihagyhatta a listából, ma azonban, midőn a választási elv lejárta miatt ez a garanczia elesett s mikor btviink is ismeri a diffamáló büntetéseket, a mai viszonyoknak tényleg megfelelőbb, hogy a törvény állapítsa meg azt, kiket nem tart ily kifogás miatt méltóknak az esküdtszéki tagságra. Tulajdonképeni diffamáló erőt az 1897. 33. t.-cz. is csak a nyereségvágyból elkövetett bűntett vagy vét