Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 19. kötet (162-171. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 19. (Budapest, 1900)
Finkey Ferencz: Az esküdtszék az új magyar bűnvádi eljárásban [166., 1899]
19 Az esküdtszék behozatalánál tehát csak az volt a kérdés, melyik alakját fogadjuk el a jurynek, miután az összes európai s több amerikai állam mintája közül lehetett választani. Már az 1844-iki javaslat összeegyeztető eljárást követett s egyik állam juryjét sem utánozta szolgailag, hanem a legjelesebb nemzetek tapasztalatain okulva, igyekezett a magyar esküdtszéket a legjobban megszerkeszteni. Az 1844-iki javaslat az eredetis ősi mintát, az angol juryt követte annyiban, hogy vád- és Ítélő ju- ryt szervez, tehát nemcsak a döntést, hanem a vád alá helyezést is esküdtszékre bízza. Az eljárási szabályokat azonban már egyenesen a francziajuryből vette át. Az 1867 május 17-iki ig. m. rendelet a vádjuryt elejti s igy sajtóesküdtszékünk mai szervezete és eljárási szabályai teljesen a franczia mintára vallanak. Az 1896: 33. és az 1897: 33. t.-czikkek nem követik e részben az 1844-iki javaslatot, sem eddigi sajtó-jurynkat. Mai gyakorlatunkhoz csatlakoznak ugyan annyiban, hogy a vádjuryt szintén nem fogadják el, mert a szakemberek s maguk az angolok is általában feleslegesnek tekintik azt s már Angliában is komolyan szóba jött annak eltörlése és csak a hagyományokhoz való tisztes ragaszkodás mentette meg.* Az Ítélő jury szervezetének megállapításánál a B. P. szerzői kifejezetten az angol juryt tekintették főforrásnak, miután azonban a mi viszonyaink lényegileg eltérnek az angolokétól, természetesen szó sem lehetett arról, hogy teljesen azt ültessék át. S igy codifica- toraink csak egyes eszméket vettek át, azokat is viszonyainkhoz idomítva, az angol mintából, a részleteknél pedig legtöbbször az osztrák juryt- tartották szem előtt, miután a szakirodalom az osztrák prtst tartja a legsikerültebb és legszabadabbelvű európai b. prtsnak, s az esküdtszéki intézmény egyik leglelkesebb bajnoka, Glaser által szerkesztett osztrák juryt tekintik az angol és franczia minták legszerencsésebb összeegyeztetésének. Az önállóságra való törekvés s a hazai viszonyok méltatása azonban meglátszik a magyar esküdtszéken s több lényeges pontban el is tér mintáitól és helyes javítást, haladást jelent az esküdtszéki intézményen. Azt sem lehet mondani — legalább az én * L. Lukács Adolf: A vád alá helyezés Angliában. Magy. Igaz- eágügy, 35. köt. 20. 1. 2* 131
