Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 19. kötet (162-171. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 19. (Budapest, 1900)

Finkey Ferencz: Az esküdtszék az új magyar bűnvádi eljárásban [166., 1899]

18 épen a kisebb vidéki városokban úgyis felette ritkán fordulnak elő s igv az ottani esküdtbiróságokra ez igen kevés tehertöbb- letet képezne. E kiváltság olásnak idővel meg kell szűnnie, mert az az esküdtszék demokratikus alapeszméjével nem fér össze. T'eljes hatáskörrel eszerint, t. i. az esküdtbiróságok hatás­körébe tartozó összes cselekményekre kiterjedőleg, csak a ti­zenegy kir. tábla székhelyén alakítandó esküdtbiróságok fognak bírni, a törvényszéki székhelyeken alakítandó többi esküdtbi- róságoknak megszorított hatáskörük lesz, vagyis csak a közön­séges bűntettek felett fognak bíráskodni és a törvényben meg­állapított sajtókihágások felett, ellenben politikai és sajtó-bűn­tettek s vétségek nem esnek hatáskörükbe. 2. Az esküdtszék szervezete az új eljárási törvények szerint. Az esküdtszék kétségtelenül nem magyar intézmény. Úgy az 1844-iki javaslat, mint az új prtsi törvények készítői tisz­tában voltak azzal, hogy a juryvel egy teljesen idegen intéz­ményt ültetnek át a magyar földre. Hogy ezen nincs mit res­tellenünk, azt classicusan indokolja Deák Ferencz az 1843-iki különvéleményben : «a nemzet jellemét felejteni törvényhozónak soha nem szabad, s tudjuk, hogy vannak institutiók, melyek csak azért czélszerűek valamely nemzetnél, mert a népnek er­kölcseiből fejlődtek ki s a nemzet életével vannak összenőve, de más országba általtéve meghonosodni nem képesek, más­részről azonban meg vagyunk győződve arról is, hogy köteles­sége minden törvényhozónak idegen nemzetek tapasztalásaira is figyelmezni s ha önhazájában oly hiányokat lát, melyeknek pótlására czélszerű institutiók léteznek más országokban, által- venni az idegen institutiót is és azt a honnak egyéb institutiói- val összeolvasztva, nemzetivé tenni. Hiszen az é?z és a tapasz­talat közkincse az emberiségnek, s hol azon egyes ember, hol azon nemzet, mely büszke önhittséggel elmondhassa magáról, hogy idegen észre s idegen tapasztalásra nem szorult ?»* * Fayer László : Az 184:l-iki bűnt. javaslatok anyaggyüjteménye. I. k. 241—242. 1. 130

Next

/
Thumbnails
Contents