Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 19. kötet (162-171. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 19. (Budapest, 1900)
Finkey Ferencz: Az esküdtszék az új magyar bűnvádi eljárásban [166., 1899]
Mélyen tisztelt Uraim! Hogy hazánk egyik csendes kis városából, egy ősi kollégium egyszerű falai közül, ide az ország központjába feljöttem s a magyar jogászság legelső testületében gyenge bangómat felemelni bátorkodtam, ennek oka Fayer László úrnak, a t. Jogászegylet nagyérdemű titkárának kitüntető felszólitásán kívül főleg az volt, bogy az új magyar bűnvádi eljárás életbeléptének előestéjén is, a mennyire legalább az én csekély tapasztalatom kiterjed, igen sokaknál, úgy szak, mint laikus férfíak részéről, bizonyos lágymelegséget, hogy ne mondjam hidegséget, másoknál s még az esküdtszék híveinél is, némi bizalmatlanságot, aggódást tapasztalok az új bűnvádi eljárás egyik legsarkalatosabb reformja, az esküdtszék és az esküdtbirósági eljárás iránt. Az irodalomban is egymást érik az elvi és praktikus kifogások s az esküdtszék őszinte hívei alig hallatják szavukat. E közönyösség és bizalmatlankodás, az én szerény meggyőződésem szerint, egyáltalán nem igazolt, mert az esküdtszék, mely a; szó valódi értelmében csak mostantól lesz hazánkban az igazságszolgáltatás rendes orgánuma, oly szabadelvű és czélszerü intézmény, melyet iméltán lehet hozsánnával fogadnunk és üdvözölnünk. S itt, a Magyar Jogászegyletben, a hol a nyolczvanas évek elején oly lelkesült és magas színvonalú előadások hangzottak el az esküdtszék mellett s a hol ma is ez intézménynek annyi kipróbált hűségű, kitűnő bajnoka foglal helyet, azt hiszem, nem a magam igénytelen nézetét, de igen sokaknak, sőt szeretném hinni, hogy a többségnek a véleményét és érzelmeit tolmácsolom akkor, midőn a legnagyobb örömemnek adok kifejezést a felett, hogy a negyvenes évek liberális nagy férfiainak, a magyar alkotmány örök dicsőségű reformátorainak eszményképe századunk legutolsó napjaiban mégis megvalósul s a magyar 1* 115