Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 19. kötet (162-171. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 19. (Budapest, 1900)

Kosutány Ignácz: Jogtörténelmi tanulmány Verbőczy azon állítása fölött, hogy a régi magyar perej-eljárás galliai eredetű [164., 1899]

43

hogy Magyarország, a mely igenis érintkezett a külföld cultur- államaival, nemcsak egyes királyok házassága révén, hanem az Anjouk korában és a keresztes háborúk ideje alatt, különösen Erancziaországgal, a mi kezdetleges viszonyaink közepette, a franczia pert átültette hazánkba. Mert az Írásbeliség, a mely akkor dívott, úgy hozzá szoktatott bennünket a rendhez, hogy fixirozhattuk a mi ügyleteinket és Ítéleteinket, és ezáltal is az embereket ösztökéltük egy bizonyos műveltségnek, különösen az irás és olvasásnak elsajátítására, a melyben nagyon szűkölködtünk. Epen ezek a példák mutatják, a magyar nép erejének dicsőségére, hogy a lehető leggyorsabban iparkodott elsajátítani minden cultur-intézményt, és ha elődeink nem egy sajátságos magyar perjogot akartak megteremteni, hanem merítettek a közös forrásból, a melyből merített minden más cultur-állam, akkor nem vétünk a magyar nemzeti génius ellen sem, ha ezt készséggel elismerjük, hanem inkább igen nagy dicsérő okiratot állítunk ki a múltnak.

Ezen ötletszerű megjegyzéseim épenséggel nem merítik ki azon esetleges ellenvetéseket, a melyeket az előadó úr felfogásával szemben felhozhatnék és a melyekre talán másutt és máskor lesz még alkalmam visszatérni. De abban a véleményemben bizonyára mindannyian osztoznak, hogy azok a rendkívül érdekes adatok, a melyekkel a t. előadó úr megismertetett, a melyek beható és nálunk ritka lelkiismeretességre vallanak, a legnagyobb köszönetünket és elismerésünket érdemlik ki. (Élénk helyeslés és éljenzés.)

91