Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 19. kötet (162-171. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 19. (Budapest, 1900)
Kosutány Ignácz: Jogtörténelmi tanulmány Verbőczy azon állítása fölött, hogy a régi magyar perej-eljárás galliai eredetű [164., 1899]
40 országon, de azért a sportulák, a bírónak járó díjak, mint az előadó úr nagyon jól tudja, számtalan törvényünkben meg vannak állapítva. Az ordonnanceok oly alakban, mint említeni tetszett, nem léteztek Magyarországon, formalis királyi rendeletekről keveset tudunk, de én azt hiszem, hogy a királyi bíráskodásnak azon szervezete, a melyet az aranybulla megállapított, hogy kötelessége a királynak, évenként Székesfej érvárott bírói széket tartani; a királynak bírói parancsai, a melyek, igaz, sok visszaélésnek voltak szülőokai és törvényeink által nem egyszer tiltattak el; azok a törvények, melyek később a nádorra ruházták ezt a királyi jogot, okvetlenül bizonyos jogászi jogot eredményeztek, olyan joggyakorlatot, a mely irányadó volt az ügyek intézésére nézve ép úgy, mint Francziaországban, annál inkább, mert a népbirák intézménye nem létezett Magyarországon. Legalább én törvényeink azon intézkedéseit, a melyek a bíróságok szervezetéről rendelkeznek, népbiráskodásnak abban az értelemben, mint itten méltóztatott kifejteni, nem tekinthetem. Hiszen Mátyástól kezdve egész a legújabb korig, folytonosan találkozunk törvényekkel, melyek megállapítják a nyolczados törvényszékek biráit, előírják, hogy minden egyes törvényszéknek kik legyenek a bírái, a törvény jelöli meg az illető bírói székek tagjait, meg van mondva az is, hogy mely törvényszékeknek legyenek ülnökei a püspökök, mely zászlós urak hol és mikor legyenek ülnökök — bogy lehet ez a bíráskodást, a mely a királyi hatalomból ered és azt később egy kiváltságolt osztályra ruházza, népbiráskodásnak mondani? A megyei törvényszék sem volt népies bíráskodás, mert egy kiváltságos osztály érdekeinek védelmére alakult, kiváltságos tagokból. A választott biró, az népies bíráskodást gyakorolt — azt concedálom. A földesúri hatóság sem volt népies bíráskodás, az az ország legnagyobb részére octroyált bíróság, a mely a nép feletti bíráskodás ugyan, de semmikép sem értelmezhető népbiróságnak. Azok a különbségek, a melyeket a t. előadó úr, mint a magyar és franczia régi peres eljárás között létezőket, előttünk felsorolt s a melyek valóban rendkívül érdekesek és bizonyára sokunkra nézve új adatokat tartalmaznak, talán mégsem olyan élesen elválasztok, mint jelezni tetszett. így nem áll az, hogy Werbőczy 88
