Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 19. kötet (162-171. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 19. (Budapest, 1900)
Kosutány Ignácz: Jogtörténelmi tanulmány Verbőczy azon állítása fölött, hogy a régi magyar perej-eljárás galliai eredetű [164., 1899]
41 torában nálunk a perdöntő párbajvívás dívott. Werbőczy maga mondja, hogy Mátyás törölte el azt s hogy ezt megerősítette Ulászló is 1492-ben; azután kifejti, hogy többé semmi néven nevezendő helyük nincsen a perjogban ezeknek a rég eltörölt intézményeknek. Az sem áll, hogy az accusatorius pernek rendszere egészen ismeretlen lett volna nálunk Werbőczy idejében. Igaz, hogy királyi ügyész oly alakban, mint a procureur royal Franczia- országban kifejlődött, nálunk nem létezett. De az sem áll, hogy felperes, accusator, vagy hasonló kifejezések a magyar perjogban nem voltak ismeretesek. Hiszen Werbőczy ott, a hol a perről, a bírói szervezetről beszél, igen részletesen kiterjeszkedik ezekre a kérdésekre, t. i. élőbeszédében (13. ez.), a hol elmondja, hogy: minden dologban pedig, a mely bírói megítélés alá kerül, ezek a személyek kivántattak meg: biró, felperes és alperes. Nem nyilvánvaló dolgokban pedig a tanuk is szükségesek. A felperes = actor tehát, mintegy accusator = vádló, azért, mivel perbe «ad causam» idéz stb. stb. (4., 5. §§.) A 14. czim- ben, a melyben a jó biró tisztéről és hivatásáról szól, Werbőczy ismét nem azt állítja, a mit az előadó úr mond, hogy a magyar biró feltétlenül kötve volt a felek bizonyítékaihoz, hogy a felek akkor is vezették volna a pert oly értelemben, hogy tőlük függött, hogy mi legyen a bírói Ítélet tartalma. Igenis kötelesek voltak a szabályok által előirt bizonyítékokkal élni a felek. Ezek elő voltak írva s a bírónak módjában volt nyomozni ennek az igazságát s Werbőczy igen élesen különböztet az ítélethozatal tekintetében, vájjon a lelkiismeret szempontjából hogyan ítélhet a biró s miképen köteles értelmezni a felek által felhozott bizonyítékokat és a bírói szemlét, ezt a két bizonyítási eszközt, a melyre Werbőczy olyan nagy súlyt helyez. Bárha az a szigorú írásbeliség nem is volt meg nálunk, mint Francziaországban a kánoni per alapján, de azért tudjuk jól, hogy Magyarországon is a perek túlnyomó nagy része Írásbeliséggel folyt le. Nem áll a t. előadó úrnak azon állítása sem, hogy már csak azért is írásbelinek kellett lennie a franczia peres eljárásnak, mert hiszen akkor nem lehetett volna felebbvinni a pert, hiszen a szóbeli pert lehet ismételni a felebbviteli hatóság előtt. Különben is a magyar peres eljárás ismerte a fellebbvitel intézményét, és itt is Werbőczyre hivatkozom, a ki a harmadik rész 1 4. 89
