Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 18. kötet (154-161. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 18. (Budapest, 1899)
Kolosváry Bálint: A közszerzemény biztosítása [155., 1899]
59 alapja — mint a megvalósításban a lehetetlenséghez közeljárót — el nem fogadhatom. Ha biztosítást engedünk a közszerzeményre, az csak az egész közszerzeményi tömegre vonatkozhatnék. Ennek a megoldásnak ellene szokás vetni, a mint az előttem felszólaló urak meg is tették, először is a közszerzemény kiszámításának nehézségeit, másodszor a hitelezők érdekeit. A mi a közszerzemény kiszám,ítását illeti, arra csakugyan rá lehet mondani egy ismert jogi paroemia analógiájára, hogy : ambulatorium est coacquisitum usque ad exitum matrimonii; a közszerzemény állaga örökös hullámzásban van s nyugvóponthoz csak a házasság megszűntével ér. így van ez a bírói gyakorlatban ma divó értékelmélet szerint, ahol a közszerzemény a házasság megszűnte és keletkezésekor! vagyon értékéből egyszerű kivonási művelet alapján mutatkozó feleslegnek felel meg; de ugyanígy van ez a Zsögöd-iéle házassági vagyonjogi tervezetben elfogadott reálszerzemény elvénél is, mert ez utóbbinál ugyan a közszerzemény megosztásának közvetetlenül a házasság alatt szerzett vagyontárgyak természetben képezik az alapját, de annyi passivával terhelten, annyi megtérítéssel a külön vagyon számára, hogy végeredményképen a közszerzemény ott is csak elszámolási érték, a melynek fedezetéül igaz, hogy első sorban a természetben meglevő közszerzeményi javak szolgálnak. így tehát a házasság idejében tulajdonkép soha se lehetne tudni, hogy a közszerzemény miből áll; s így praecise azt sem lehetne meghatározni, hogy ennek a bizonytalanul fenlebegő igénynek a biztosítása mily mértékben, mily érték erejéig történjék ? — De a biztosítás gondolata ellen ebből a tényből merített érvnek az erejét az előadó úr lényegesen meggyöngíti azzal, hogy a közszerzemény biztosítását ő nem tekinti fix dologi váro- mánynak, a mely a házasság megszűntével mindenkép a biztosítást nyert házastársra száll; hanem azt csak egy maximális biztosításnak tekinti, olyan cautiónak, a melynek erejéig biztosítva van a házastárs, de a melyen belül csak a házasság megszűntével valósággal mutatkozó közszerzemény nyer majd tényleges kielégítést. Ennek az álláspontnak természetesen két igen kellemetlen korolláriuma van: Az egyik az, hogy a biztosítás 91
