Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 18. kötet (154-161. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 18. (Budapest, 1899)

Kolosváry Bálint: A közszerzemény biztosítása [155., 1899]

Dr. Misner Ignácz: T. Teljes ülés ! A tisztelt előadó úr több kérdést fejtegetett. Szólott az öz­vegyi jogról, a közszerzemény elméletéről, különösen az érték- többlet elméletéről és a reális közszerzeményről. Ezen kérdések azonban szorosan nem tartoznak ahhoz, a mi előadásának tü­zetes tárgyát képezi, t. i. a közszerzeménynek a biztosítása, azért én csak az utóbbira fogok kiterjeszkedni. Örömmel olvas­tam a meghívót, a midőn láttam, hogy itt a közszerzemény biz­tosításáról lesz szó és elvártam, hogy nemcsak a házasság alatti közszerzemény biztosításáról fog értekezni a t. előadó úr, hanem különösen az egyik házastárs halála után mutatkozó közszerze­mény biztosításáról, mert épen ezen kérdés képezi a közszerze­mény biztosításának tulajdonképeni főtárgyát. Minthogy azon­ban előadó úr csak a házasság alatti közszerzemény biztosításá­ról szólt, első sorban erre fogok reflektálni. A t. előadó úr erősen támadta meg elméleti és gyakorlati szempontból a Curiának 41. számú döntvényét, melylyel ez ki­mondotta, hogy a házasság alatti közszerzeménynek biztosítása ki van zárva. Azon álláspont, melyet a kir. Curia ezen dönt­vényében elfoglal, szerény felfogásom szerint helyes de lege lata és de lege ferenda is czélszerű lesz, ha törvényhozásunk to­vábbra is ezen itt kimondott elvet veszi zsinórmértékül. De lege lata első sorban helyes azért, mert a közszerzeményt csakis a házasság megszűnése után lehet megállapítani. A közszerzemé- nyi igény tehát csak a házasság megszűnésekor válik lejárttá, a dolog természeténél fogva csakis a lejárt követelést lehet bizto­sítani és a midőn a kir. Curia a végrehajtási törvénynek 223. §-ára hivatkozik, nagyon is törvényes alapját találta an­73

Next

/
Thumbnails
Contents