Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 18. kötet (154-161. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 18. (Budapest, 1899)
Kolosváry Bálint: A közszerzemény biztosítása [155., 1899]
33 Hogy ez így van a joggyakorlattal is, igazolható, mely valahányszor elrendeli a közszerzeményi igényperekben annak bizonyítását, vájjon az igényelt javak az igénylőnek külön vagyonából, s külön keresményéből származtak-e : a megkülönböztetést a külön szerzett és közösen szerzett közszerzemény között tulajdonképen mindig megteszi. A mely javaknak ily minősége bebizonyúl, azoknak kiadását az igénylő részére elrendeli, illetve a foglalás alól felmenti, s csak azokra engedi a végrehajtást szenvedő másik házastárs hitelezőinek igényét érvényesíttetni, melyek mint kimutathatólag nem külön tett közszerzemények a foglalás, és végrehajtási árverés alól ki nem vonhatók. Tévedés volna e felfogással szemben azt az ellenvetést tenni, hogy az igénylő házastárs bizonyításának sikertelensége a másik házas fél külön szerzett közszerzeményének vélelmét állapítja meg. Az a foglalás alá vett egész közszerzemény, mely sikertelenül lett az igényperrel megtámadva, lehet ugyan esetleg részben a végrehajtást szenvedő másik házastárs külön keresménye, de ép úgy lehet közösen tett szerzemény is, mert hisz mai jogunk ezt is odaveti, a biztosítás hiányában a hitelezőknek, minden tekintet nélkül a másik házasfélre. Ez pedig, tekintve azt a körülményt, hogy a házasfélnek a vagyon eladósításában esetleg semmi része sem lehetett, ahhoz hozzá nem járult, s az adósság a közös adósság színét absolute nem viseli magán: minden további bizonyítgatás szüksége nélkül, nagyon méltánytalan. A közszerzeményi vagyonnak a szerzés mikéntje szerinti distinctiójában fenn volna tartva továbbá mai jogunk szellemének az az alapeszméje is, mely különbséget tesz a közszerzeményben társadalmi rendek s osztályok szerint. A nemesi, paraszti és polgári közszerzemény dualismusa ma már, úgy a hogy van, egyhangú vélemény szerint, nem tartható fenn, bár inkább csak szépséghiba számba megy, s anachronismusnak látszik a társadalom s jogrendszer mai jogegyenlőségen alapuló szervezetében. Maga az elv azonban, mely a kettős közszerzeményben kifejezést nyer, hogy t. i. a házassági vagyonjog a különböző gazdasági osztályokban más és másként szabályoztassék: igen életrevaló socialpolitikai gondolat, mely tekintve, a házassági vagyonjog különös természetét, nagyobb jelentőséget képvisel. 3 65
