Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 18. kötet (154-161. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 18. (Budapest, 1899)
Kolosváry Bálint: A közszerzemény biztosítása [155., 1899]
21) eme gyakorlatában, nem csak az egyik, de evidenter a másik házastárs, illetve az örökösök érdeke is hathatós védelemben részesült, mert a közszerzeményi igények érvényesítése pillanatában legalább egy oldalról, osztály alá kerül egy jól fentartott, sértetlen közszerzeményi massa. Ez áll arra az esetre, ha az egyik vagy másik házastárs, mert hiszen a kérdés teljesen viszo- nos, jól gazdálkodik. Ha azonban jó és a vagyonnal bánni tudó gazda a házastársak között nincs; akkor a kezelés e módjának is elvész természetesen minden kívánatos hatása. A rendelkezési jog ugyanis, mely a feleket közszerzeményük felett egyformán megilleti, csak a halál vagy a házasság megszűnése esetére szóló hatálylyal biró intézkedések tekintetében korlátozható, s itt is csak a szóban forgó javak fele értékére, úgy hogy a biztosítási eszközök tágabb körben való alkalmazása mai gyakorlatunk szerint már eleve lehetetlen dolog. A biztosítás csakis annyiban szerepel, hogy a közszerzemény egészéről tett végrendelet semmisnek nyilvánítása iránt a jogában sértett fél, közszerzeményi igényére alapítván keresetét, fölléphet. Ennek a biztosítási eszköznek értékét a minimumra szállítja le könnyű kijátszhatósága. S ez volna épen a baj, mert az élők közötti korlátlan rendelkezési joggal bármélyik házastársnak alkalma nyílik a maga egész közszerzeményét úgy «elrendelkezni», hogy bizony abból a halálesetére szóló rendelkezésekre semmi sem marad, jóllehet jogunk sokat hangoztatott lovagiasságának egyik eklatáns megnyilatkozása éppen abban a szabályban van, hogy a házastársat felerészben részesíti a másik házastárs oly szerzeményében, mely kizárólag csakis emennek a szerzeménye. A biztosítás szüksége a közszerzeményi vagyon azon kezelési módjánál, mikor mindenik házasfél a maga közszerzeményeit kezeli: e pontnál lép követtelőleg előtérbe. Azonban jól megfontolva a kérdést, daczára házassági vagyonjogunk ama alapvető tételének, hogy a közszerzemény fele tekintet nélkül arra, ki szerezte azt, s hogy volt-e valami része abban a másik házasfélnek, a házastársakat egyenlő felefele részben illeti: a biztosításnak e pontban helyet adni nagy veszélylyel volna összekötve. Az Imling és Jancsó-féle álláspontot éppen ezért jeleztük soknak, s ha elvileg a biztosításnak ezt a kiterjedt megvalósítását lehetetlen gondolatnak nem is tartói
