Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 18. kötet (154-161. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 18. (Budapest, 1899)
Fodor Ármin: A jogügyletek értelmezése a felülvizsgálati eljárásban [154., 1899]
17 így, hol amúgy dőlhet el, és hogy a legvilágosabb kijelentést is vita tárgyává lehet tenni. Igaz ugyan, hogy az esetek ezen csoportjában a kérdés nem a felek dispositióinak magyarázata, hanem azoknak figyelembe vétele körül forog. A határ a dispositio mellőzése és helytelen értelmezése között azonban nem minden esetben vonható meg szigorúan. A bíró a felek dispositióját tényleg akkor is mellőzi, ha a dispositiónak helyesen felfogott, valódi értelme helyett annak más, helytelen értelmezésen alapuló megállapítását veszi alapul. A bíró nemcsak a felek világos akaratnyilatkozatait, hanem azon dispositióikat is alapul venni tartozik, a melyek az ő nézete szerint különböző értelmezést engednek meg. Miután, a mint előbb látjuk, a határvonalat a világos és a kevésbbé világos kijelentések között nem lehet általánosságban megvonni, és az, hogy valamely kijelentés az első vagy második csoportba tartozik-e, nem egy esetben a bíró egyéni appreciatiójától függ: ennélfogva ezekben, a határvonalon fekvő esetekben nem is lehet megállapítani, hogy hol végződik a dispositio mellőzése és hol kezdődik annak helytelen értelmezése. Az esetek egy másik csoportját, a melyben szintén jogszabály megsértése forog fenn, azok képezik, a melyekben a bíró a felek dispositióit jogilag helytelenül minősíti; például, ha egy kölcsönszerződést haszonkölcsönnek minősít és a haszonkölcsön szabályait alkalmazza reá. Igaz ugyan, hogy itt is szorosan véve nem értelmezésről, hanem a tényeknek a jogszabály alá való helytelen subsummálásáról van szó. Csakhogy itt sem lehet szorosan megvonni a határvonalat értelmezés és subsummálás között. Theoretikus tisztaságában a dolog úgy áll, hogy a bíró az előtte fekvő egyszerű tényekből levonja a következtetést, hogy ezen tények mily jogügyletet állapítanak meg. Csakhogy a tények nem mindig tisztán tényleges körülményekként, hanem már jogi elemekkel vegyítve kerülnek a bíró elé; ezek az úgynevezett jogi tények. így például a felek kölcsönszerződést kötnek, a nélkül, hogy a kölcsön egyes ténybeli elemeit külön-kü- lön világosan kifejeznék, és a bíró feladata most megítélni azt, hogy a szerződés, a melyet kötöttek, tényleg kölcsön- vagy haszonkölcsön-szerződés-e. A subsummális itt értelmezés nélkül nem lesz lehetséges. Innen erednek azok a nehézségek, a о 17
