Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 17. kötet (150-153. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 17. (Budapest, 1899)
Dárday Dezső: Az ügyvédi díjak törvényhozási szabályozásának alapelvei és ezek alapján kidolgozott törvényjavaslatnak tervezete [150., 1898]
70 munkához képest, hanem az ügyvédi önköltségeknek áralakító befolyása alatt csak mindinkább elenyésző alacsony arányban, legvégül pedig tudjuk, hogy az ügyvédi munka ára nem is esik a pertárgy értékével arányosan, minthogy a kis perértékek felé haladva az ügyvédi munkának természetszerűleg mind drágább és drágábbnak kell lennie, mert míg a perértékkel a fél áldozat- készsége folyton csökkenik, addig a tényleg végzett ügyvédi munka mennyisége nem változik, tehát az ügyvédi önköltség sem apad a perértékkel, annyira nem, hogy ezen kis pereknél az ügyvédi munka ára mindinkább közeledik a fél áldozat- készségének felső és végső határa, tudniillik a teljes perértékhez, míg végre azt el nem éri. Az átalányrendszer alkalmazása mellett, mely csakis a perérték után indul, tehát a kis perértékeknél az ügyvéd részére csakhamar oly díjak állapíttatnának meg, melyek nemcsak hogy nyereség hajtására nem alkalmasak, hanem még az ügyvédi önköltségek alatt is állanának. Az ügyvédi díjakat az önköltségek mértékén alól is az értékskálák prokrustes ágyába szorítani akarni azonban ép oly igazságtalanság, mint a felet a perértéket meghaladó díjak viselésére kötelezni, azzal a különbséggel, hogy az előbbi az ügyvéd visszautasítási és szerződési joga folytán gyakorlatilag kivihetetlen. Ismét tekintettel arra, hogy a peres ügyek túlnyomó száma kis substratumu, a fentiekből tehát arra a következtetésre kell jutnunk, hogy az átalányrendszerek nem az ügyvédnek, hanem egyoldalúan a megbízónak érdekét szolgálják csupán. A különdíj és az átalányrendszer tehát két extrém, melyek egyike csak az ügyvéd, a másika csak a megbízó érdekeit szolgálja, ezért az egyik okvetlenül oly hibás, mint a másik. Az ügyvédi munka helyes ára csak az lehet, a mi mind a két fél érdekének megfelel, azaz a mely úgy az ügyvédi munka önköltségeit a végzett munkamennyiség arányában, valamint a megbízónak az ügyvédi munkába helyezett érdekét a peres vagy perenkívüli ügy-tárgy értékének Arányában egyaránt szem előtt tartja. Azon különféle indokok és következtetések pedig, melyekkel hol az egyik, hol a másik rendszert eddig ajánlták, és ajánl- gatják még ma is egymásnak osztrák szomszédaink, mind merő70
