Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 17. kötet (150-153. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 17. (Budapest, 1899)
Dárday Dezső: Az ügyvédi díjak törvényhozási szabályozásának alapelvei és ezek alapján kidolgozott törvényjavaslatnak tervezete [150., 1898]
09 díjtételek szerint vitetnek is keresztül, nem a megbízóknak, hanem, csak egyoldalulag az ügyvédek érdekét szolgálják. Éppen az ellenkező extrem megtestesítői az átalányrendszerek. Ugyanis az átalányrendszer legelső sorban a pertárgy értéke szerint emelkedő és csökkenő tételekben határozza meg az ügyvédi díjakat és csak alárendelt befolyást enged a díjszabásra azon szempontnak, hogy a végzett munka faji minősége a per befejezésére mennyiben bir befolyással, ezen szempontból érdemleges és ú. n. chablonszerű munkát különböztetve meg, mely utóbbihoz számítják rendesen a másolástól a bizonyítási eljárásoknál való résztvételig mindazt, a mi nem lényegileg contradictorius természetű. Ezen rendszer mellett az egyes cselekmény-csoportokért en bloc azaz lehetőleg nagy cselekménytömbökért állapíttatnak meg díjak, esetleg épen csak folyamodási fokonként egyetlen egy díjtétellel. E szerint tehát az átalányrendszerek az ügyvéd által végzett munkának meny- nyiségét ignorálják teljesen, úgy, mint a hogy a különdíjrend- szerek meg a pertárgy értékét ignorálták. Ez az oka azután annak, a miért az átalányrendszer az elméletben igen egyszerű és könnyen kezelhetőnek látszik, a gyakorlatban azonban mereven egyáltalán nem vihető keresztül, mert az átalányrendszer épen úgy, mint a különdíjrendszer a két- szélsőségnél t. i. az igen nagy és az igen kis substratumu ügyeknél úgy az ügyvéd érdekeit, valamint a felekéit a legnagyobb mértékben sérti. Tudjuk ugyanis az előadottakból, hogy az ügyvéd által végzett munka mennyisége az ügyvéd által viselt önköltségnek ismérve, tehát ezen tényezőnek különösen a kicsiny ügyeknél való tekinteten kívül hagyása az ügyvédre nézve a képzelhető legsérelmesebben hat. Tényleg az átalányrendszerek szerint az alacsony értékű pereknél az ügyvéd munkája alig díjaztatik valamivel, holott mint előadtam, a valamely perben végzendő ügyvédi munka mennyisége a pertárgy értékével semmi közvetlen vonatkozásban sincsen, mert a kicsiny ügy lehet ép oly vesződséges és complicált, mint a nagy. Másrészt tudjuk azt is már, hogy az ügyvédi munkának versenyára a gyakorlatban egy bizonyos értékhatáron túl többé nem emelkedik a pertárgy értékével egyenlő arányban, a mi mesés díjakhoz vezetne a végzett 69
