Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 17. kötet (150-153. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 17. (Budapest, 1899)
Dárday Dezső: Az ügyvédi díjak törvényhozási szabályozásának alapelvei és ezek alapján kidolgozott törvényjavaslatnak tervezete [150., 1898]
Díjszabáselméleti alapelvek. 16. Az átalány és különdíj- rendszerek az árképződés szabályainak világításánál. 68 Ha már most az ügyvédi díjkérdésnek gazdaság elméleti oldalról történt bonczolása után visszatekintünk az átalány és külön díjrendszerek kérdésére, egy egészen új világításban fogunk róluk ítéletet mondhatni. Idézzük emlékezetünkbe mindenekelőtt az angol és íranczia, és ezek mintájára készült hasonló díjszabásokat, melyek tisztán a különdíjrendszeren alapulván, a pertárgy értékének nem engednek semmi befolyást az ügyvéd díjára, hanem kizárólag a szerint taksálják a dijakat, hogy mennyi munka végeztetett az ügyvéd által, és hogy a végzett munka eljárási szempontból minő fontossággal bir. Az ügyvéd az ily díjszabással ugyan mindig a legjobban lesz megelégedve, mert minden egyes cselekménye fejében kap nemcsak költségmegtérítést, hanem «díjat» azaz nyereséget is, tekintet nélkül a fél érdekére. Az áralakulás gazdasági törvényének szilárd alapján állva azonban habozás nélkül igazságtalan és ezért helytelennek nyilváníthatjuk a különdíjrendszernek kizárólagos módon való keresztülvitelét, mert az ügyvédi munka ára nemcsak a végzett munka mennyisége, hanem azon haszon szerint is alakul, a melyet a megbízó a megrendelt munkától vár és a mely, mint tudjuk, peres ügyeknél maga a pertárgy értéke. Sőt minthogy ezen érdek képezi a megbízó áldozat- készségének felső határát, kétségtelen, hogy ezen rendszer mellett különösen a kicsiny értékű pertárgyaknál a megbízó fél szerfelett sérelmes díjmegállapításoknak lesz áldozata, mert a tisztán csak az ügyvédi munka mennyisége után induló külön- díjrendszerek a kicsiny perekben is aránylag óriási díjakat állapítanak meg. Ez magyarázza meg azon jelenséget, hogy kis értékű pertárgyaknál a legtöbb az ügyvédi díjak iránti per, mert a fél természetesen nem az ügyvéd munkájának mennyiségét tartja szem előtt, hanem a pertárgy, illetve a perenkívüli ügy értékét, mint azon érdeket, a melynek fejében ügyvédhez fordult és a legnagyobb igazságtalanság gyanánt érzi, mikor a biró kizárólag a végzett munka mennyiségéből indulva ki, csekély értékű pereknél igen gyakran a pertárgy értékénél is magasaik összeg üzetésében marasztalja őt. Tudva, hogy a perek túlnyomó része kis substratumu, con- statálhatjuk, hogy különdíjrendszerek, ha még oly alacsony 68
