Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 17. kötet (150-153. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 17. (Budapest, 1899)
Dárday Dezső: Az ügyvédi díjak törvényhozási szabályozásának alapelvei és ezek alapján kidolgozott törvényjavaslatnak tervezete [150., 1898]
60 a többihez képest számra nézve aránylag mégis elenyésző meny- nyiségű ügyek tekintetében nem marad más hátra, mint az eljáró bírót ruházni fel azon joggal, egyrészt hogy az illető ügy értékét gondos méltatás alapján saját belátása szerint határozza meg, másrészt hogy ha kétségei vannak, a szükséghez képest belátása szerinti bizonyítási eljárást foganatosíthasson. Ezen expediens nem új, és alkalmazása a díjkérdésben épen oly «szükséges rossz», minő ugyanezen módszernek és ugyancsak hasonló kérdésben a pertárgyérték megállapításának alkalmazása a hatáskör megállapíthatása végett az új Plósz-féle perrendtartási javaslat 7. §-a szerint, mely pedig számos tekintetekben javított a legmodernebb külföldi perrendek különböző megoldásain. Ha ezek után végül még összehasonlítjuk az ügyvédi díj alsó határának, az önköltségnek gyakorlati alkalmazásánál követett eljárást a felső határ alkalmazásánál követendő eljárással, egy érdekes különbséget kell constatálnunk. Az előbbinél ugyanis az ügyvédi tevékenységet számos csoportra és ezeken belül ismét apróbb részekre, úgy mint oldalakra és órákra kellett felosztanunk, míg első pillantásra felismerhetjük, hogy annak megítélésénél, hogy valamely ügyvédi jogsegély a megbízóra nézve mily várt haszonnal járhat? a valamely ügyben végzett ügyvédi tevékenységet csak mint egy egészet, — en bloc — tehetjük megfigyelés tárgyává, úgy hogy ezen szempontból ismét egy kalap alá kerülnek a másolások, a bizonyítás-felvételek, és a mi fő, a par excellence szellemi munka, azaz az eset jogi construálása és az érdemleges tárgyalások is ! Ezen eredményt annál fontosabbnak kell tekintenünk, mert ezzel fix támpontot nyertünk azon főleg szellemi jellegű munka ellenértékének megállapítására, melyre nézve a másik szempont, t. i. a munkamennyiség szempontja absolute semmi támaszt nem szolgáltatott, úgy hogy ezek után kimondhatjuk, hogy: a szellemi munka ellenértékét nem annak mennyisége, hanem csakis a pertárgy értéke szerint lehet megállapítani, mely tétel a perenkíviili esetekre nézve azután a följebb elmondottak értelmében módosítandó. (Lásd javaslat 4. §.) Ezen tétel a gyakorlati kivitelben tehát akként érvényesülne, hogy a tényállásfelvételnek, mint a melynek alkalmából az eset jogi constru- ctiójának történnie kell, továbbá az érdemleges tárgyalásoknak 60
