Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 17. kötet (150-153. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 17. (Budapest, 1899)
Dárday Dezső: Az ügyvédi díjak törvényhozási szabályozásának alapelvei és ezek alapján kidolgozott törvényjavaslatnak tervezete [150., 1898]
13. A megbízó által az ügyvédi tevékenységtől várt haszon az ügyvédi díj felső határa, és a pertárgy értéke ennek mértéke. nagyobb értéknek kell lennie, minő akár az irásmunka, akár az időmulasztási munkáé, mert az ily par excellence szellemi munka fokozottabban előveszi az ember erőit; kimerítő, és a kimerültség által követelt erőpótlás révén, valamint a segédeszközök, könyvek, folyóiratok stb. drágasága folytán költségesebb is a többieknél! Annak constatálásával, hogy az ügyvédi tevékenységnek ezen harmadik csoportját illetőleg csődöt mond minden törekvésünk, hogy a benne rejlő ügyvédi tevékenység mennyiségét absolut módon megmérjük, tudatára ébredünk annak, hogy az egyes eseteknek az ügyvéd által való jogi construálása és az érdemleges tárgyalásokban, tehát a par excellence szellemi munka jellegével biró ügyvédi tevékenységben rejlő ügyvédi önköltségnek a megállapítandó dijakban kötött szabályok szerint való vissza- tükröződtetése merőben keresztülvihetetlen. Mielőtt ezen tényből a felállított rendszerre bárminő következtetést vonnánk, vizsgáljuk meg, hogy mi következik azon további fentmegállapított szabályból, hogy az ügyvédi díj felső határát azon haszon határozza meg, melyet a megbízó fél az ügyvédi tevékenységből vár. Senki nem hajlandó többet adni valamiért, mint a mennyi hasznot azon dologból remél, ez azon igazság, a mely gazdasági terminológiával kifejezve úgy hangzik, hogy valamely dolog árának (resp. értékének) felső határát azon haszon határozza meg, melyet a megszerző az illető dologtól vár. Ezen szabály megdönthetetlenül áll árúkra és szolgáltatásokra, anyagi és eszmei javakra, izom és szellemi munkára egyaránt és ennélfogva mindezek között az ügyvédi tevékenységre is. Ismét sietek megelőzni azon előrelátott ellenvetést, hogy az ügyvédi tevékenységtől várt haszon egy ismeretlen meny- nyiség. Legkönnyebb ezen mennyiség megállapítása a peres ügyeknél, a hol az ügyvédi tevékenységtől várt haszon maga a pertárgy értéke, mint a mely úgy a felperes, mint az alperesre nézve veszélyben forog. Ezen igazságnak fel nem ismerése az oka annak, hogy 56 50
